Tulipános

Immár sokadszor jövünk ide és minden évben feltölt ez a csodálatos környezet, a virágzó fák illata, szemet gyönyörködtető látványa. A sakura japánul csersznyefavirágot jelent. A Sakura ünnep pedig része a Hanaminak, ami szintén japán virágnéző ünnep. Japánban nem csak a cseresznyefa virágzást ünneplik, de ez a legnépszerűbb virágnéző ünnep. A cseresznyefa virág a múlandóságot szimbolizálja, mivel a virágzó fa hamar elhullajtja a szirmait és a csoda rövid ideig tart (Japánban a sakura virágzás idején vezető hírek közt szerepel az időjárás és a virágzás pilanatnyi -és országos- állása). Ugyanakkor a tisztaság, törékeny szépség és egyszerűség jelképe is. 

A természet szerves része a Japán kultúrának, gyógyít, éppen ezért terápiás jelleggel felírnám minden egészséges és beteg embernek, legőképpen a városi embereknek. Egy zöld oázisban sétálni, elterülni a virágzó cseresznyefák alatt majd' öt hónap szürkeség után maga a Paradicsom.

Idén Heléna nem tartott velünk, de tavaly őt is megbabonázta a kert szépsége:

Az idei virágokból ízelítő:

Aki teheti, látogasson ki a Füvészkertbe jövő hétvégén (is). Megéri.

https://www.facebook.com/events/1573632879587626/

Hosszú hallgatás után úgy érzem, írnom kell. Pedig nagyon nem megy az írás, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. A feje tetejére állt világban sokszor cenzúrázom magam és a gondolataim, fotóim nagy része nem megy át a rostán, nem kapnak helyet ezen a képzeletbeli könyvespolcon. Azonban, ha zöldre is vált a lámpa, valami mégis visszatart.

De most ezt a pillanatot meg kell osztanom, mert mindig lenyűgöz a maga egyszerűségével, finomságával, kellemes és természetes hozzáállásával. 

A minap megkérdeztem tőle, mit szeretne születésnapjára. A válaszra nem kellett sokáig várnom:

"egy olyan bérletet, amivel örökké járhatok lovagolni..."

Gondoltál már arra, hogy te is tehetsz valamit a Föld napján? Valami olyat, ami hasznos és elősegíti környezetünk tisztulását, mégis számodra, csak kis erőfeszítés? Félmillió ember egyetlen napi húsmentes táplálkozása 2 tonnával csökkenti a  szén-dioxid kibocsátást.
És ha ebből rendszert csinálsz, azaz minden héten beiktatsz egyetlen húsmentes napot, akkor ez az akció nem csak egyszeri "tűzoltás", hanem folyamatos odafigyelés, hatalmas segítség a Föld lélegzetvételéhez.

Legyen egészséges környezetünk ma is és holnap is. Tégy meg mindent annak érdekében, hogy az ökológiai lábnyomod minél kisebb legyen.

FÖLD NAPJA alapítvány

Lassan hét éve járunk vissza a nyolcadik kerületi kis oázisba, amely minden évszakban tartogat valamilyen kisebb vagy nagyobb csodát. Most hétvégén a cseresznyefák virágzását ünnepeltük és a japán tradíciónak megfelelően kiheveredtünk a zöld gyepre, szabad volt a piknik. 
Aki teheti, látogasson el, mert még tart a program. Legközelebb április 12-13.-án élvezhető ismét a természet tavaszi ébredezése.

Link a Füvészkerthez.

A fenti alagút igazi aranyesőből készült, amely egy esőszerűen csüngő fürtvirágzattal rendelkező fa. Májusban virágzik és a nevét is értelemszerűen arról kapta, hogy esőszerűen lógnak le a sárga fürtök. 
Legjobban így lehet szemléltetni és megértetni a különbséget az aranyeső és az aranyfa között, ez utóbbit a köznyelv tévesen igen gyakran aranyesőnek nevezi.
Pedig az aranyfa az a sárgán virító cserje, amely lombfakadás előtt ontja aranyszínű virágait kora tavasszal. 
Kicsi Heléna ezen a hétvégén minden aranyfát megszólított, valamennyire felhívta a figyelmem:
Nézd Anyaaaa, aranyeső!
És ez adta az ötletet, hogy tegyük tisztába a dolgokat.
Aranyesőt majd májusban fogunk csodálni. Az igazi aranyeső virágai tényleg úgy omlanak a fejünk fölött, mint az eső. Egy kis botanikus nem tévedhet, úgyhogy most a különbségeket tanulmányozzuk és tesszük helyére az információkat.

Aranyeső, Aranyfa a Wikipédián.

Hosszú csend. Nem volt mit közölni. 

Mindig csak gondolati szinten jöttek a bejegyzések, de aztán nem születtek meg. Ez túl személyes, az nem ide való, amaz pedig nem biztos, hogy érdekes lehet. 
Sem közösségi portálon sem pedig más fórumon nem vagyok jelen. Teljes virtuális magányban éltem az elmúlt három évben, megelepően jól. Vidáman és boldogan, nem hiányzott az írás.
A nosztalgia és a lelkiismeret azonban megszólalt olykor, de komolyabbb feléledést nem hozott. Sokszor gondoltam arra, Helénával kapcsolatban, hogy jogom van-e nekem ahhoz, hogy közszemlére tegyem? Kell-e nekem őt tálcán kitenni az internetre? És a legfontosabb kérdés: mit fog ő mindehhez szólni?

Hónapokkal ezelőtt pedig ő maga adta meg a választ a fel nem tett kérdésre: tegyük fel a fészbúkra. A maga kis félszeg módján mondta ki ezt az óvodás nyelvnek igencsak nyelvtörő szócskát. Kikerekedett szemekkel néztem rá: hova? Fészbúkra! Közben pedig mosolyog és huncut csillogás köszön vissza szemeiből. Akkor elhesegettem a témát. Aztán újra és újra előhozakodott az apukája által már jól megismert oldallal. Most pedig az újabb ötlet: Sztáj szejetne lenni. Sztáj. Érted, ugye?

Én pedig jó anyuka vagyok. Kívánsága számomra parancs, ameddig én is egészségesnek érzem a virtuális jelenlétet, közzéteszem a Tulipánoson, amita kis Sztáj nagyon jó ötletnek tart. Kérem szépen, itt van az én kis sztárom:

A képnek története van. Lassan egy éve készült. Tavasz volt és hétágra sütött a nap. Kimentünk egy Duna-parti játszótérre és ő volt a hajóskapitány. Finom vonásai, vehemens stílusa, lehengerlő humora és találékony észjárása minden helyzetben felderít. Ezen a napon is nagyon éveztem őt fotózni. 

Alaposan megzavart a város ünnepi készülődése.
Az áruházakban tolonganak az emberek, ömlesztik a csokimikulásokat, a belvásorban serényen aggatják a hangulatos izzókat a fákra, oszlopokra, a hideg közeleg és a hangulatom alaposan felborult. 
Ilyen még nem volt. November közepén adventi koszorú, karácsonyi terítők, figurák, díszek, hógömb, illatok, mézeskalács. Mindezt tegnap, sietősen rántottuk össze Helénával, aztán ránéztem a naptárra...

Ingrid, te mekkora, de mekkora...

Legalább jó sokáig várjuk az ünnepeket. 

Az utolsó őszi falevelekkel együtt publikálnom azokat a pár héttel ezelőtti fotókat, melyek akkor készültek, amikor még élveztük az indián nyárt és a sok napsütésben pompázó erdei színkavalkádot. Sétáltunk az erdőben és arra gondoltam, bárcsak sose lenne vége ennek a szép évszaknak...