Történt, hogy egy autentikus, gonoszan vigyorgó vagy macskasziluettet formázó lámpást képzeltem el. Sablonnal felszerelve álltam neki a faragásnak, kis balkezesem természetesen egyelőre kést nem ragadott, csak ötletelt.
- Lovat Anya, lovat faragjunk!!!!
Kikerekedett szemekkel néztem rá - LOVAT?. Na jó, nem éppen megszokott témaválasztás, de értékelem a ragaszkodását és rajongását a négylábú patásokért, így meg is született a mű.
Boldogság a köbön!
Vekerdy Tamás új könyve kapcsán készült ez az interjú. Egy hete olvastam és folyamatosan visszatérnek a gondolataim azokhoz a mondatokhoz, amelyek megfogtak.
Meglehetősen liberálisan nevelem Helénát, vannak akik szerint nem így kéne, de olyanok is akadnak, akik nagyon jól tudják hogy hogy kéne... Csak azért, mert sokszor együtt nevetünk azon hogy kiengedi a hangját az utcán, mert szereti hallani a visító, dobhártyarepesztő frekvenciát, vagy mert megkaphatja azt a pár szem kockacukrot, esetleg éppen azért, mert nem szidom meg akkor, amikor hisztis és neveletlen arcát mutatja. Máskor azonban megszidom, ha ok nélkül üvölt valamiért, beszélek neki az egészséges táplálkozásról, vagy éppen elfogy a türelmem a sokadik hisztis műsor után és előtör belőlem az intézeti nevelőtiszt. Ezek mind szélsőségek, de nagyjából ilyen széles a paletta, nem tudom betartani azokat a módszereket, amikre mások esküsznek és ha vénasszonyok is potyognak az égből, betartják őket, a gyereknek pedig kuss a neve... De az esetek többségében szeretettel nevelem és igyekszem jól szeretve terelgetni.
Ebben az interjúban szó esik az ösztönös tudásról, az anyai megérzések fontosságáról és arról, hogy inkább tévedjünk ösztönösen, mint kapkodjunk az enciklopédiákért, tudományos tanácsokért. Egy anya tudja, érzi, hogy mikor kell az öleléssel és a vigasztalással kezdeni a problémamegoldást, de néha a cérna is elszakadhat, mert nem mindig egyforma a súly, ami húzza.
Ezt tapasztalatból tudom megerősíteni, pedig felkészülten vártam Helénát mindenféle csodakönyvvel. Amíg csak a pocakom békés lakója volt, elképzeltem, hogy itt bizony párhuzam-derékszög mintára minden tankönyvi lesz és a gyerek jó kis katona módjára olyan szófogadó és álomszerűen idilli lesz, hogy annak a csodájára fognak járni... Aztán hamar rájöttem, hogy ő egy szuverén ember. Rá nem igaz az, ami az X könyvben szereplő Y gyerek története vagy a Z professzor csodamódszere, ami több ezer gyereknél működik és ezáltal végigalussza az éjszakát, kimarad a dackorszak, megeszi a zöldséget fintorgás nélkül és illedelmesen elpakolja a játékokat a szobájában.
Túl vagyunk a dackorszakon (utálom ezt a fogalmat, szerintem nincs is ilyen). Ő is földhöz vágta magát a közértben, nem köszönt a szomszédnak, visszaszólt ha rászóltam, dühös volt, rúgott, harapott, neki is voltak nehezebb napjai (órái). Átélve ezeket minden alkalommal rájöttem, hogy nem a fenyítés, vasszigor vagy a büntetés vezet a megnyugváshoz, hanem a megértés és a szeretet.
Egy ölelés után elmondott tanács többet ér fél óra prédikálásnál, egy megengedett kockacukor után egyéb édesség megtagadása hamarabb elfogadható, egy huncut közös mosoly ha szomszéd néni belelép a pocsolyába később egy vidám "csókolom"-al kompenzálódik.
Szövetségesként sokkal boldogabb kapcsolatot kapunk és a bizalmát nem veréssel vagy fegyelmezéssel lehet elnyerni, hanem megértéssel, szeretettel és bizalommal. Sok beszélgetéssel, ami nem csak a gyermeki kérdések megválaszolásából áll, hanem párbeszédekből melyek oda-vissza irányulnak.
Mikor szeressük, ha nem most, amikor még kicsi és szüksége van rá, hogy a sok ölelés kitartson az idők végezetéig és a kezünk szorítását mindig érezze, akkor is, amikor már a felnőtt élet útvesztőivel néz szembe? Kis társ és apró szeretetbomba, akit ha szeretünk, azzal nagyot nem téveszthetünk.
Nem várok el tőle sokat, nem akarom "kiverni" belőle a teljesítményt. Annyit szeretnék, hogy boldog legyen és ha ez megvan, akkor már minden az övé...
És ez lenne a legfontosabb és elsődleges: szeretni és jól szeretni.
Mindig is kedvenc volt a piros hátú, fekete pötyökkel tarkított hétpettyes katica. Európa szerte szerencsehozónak tartják, már az antik világban is ismert volt szerencsehozó erejéről. Nagyon régóta tartok katica talizmánokat az autóban, lakásban, apró zugokban. Kedves és barátságos fizimiskája miatt belopta magát a szívünkbe, a neve is barátságos, abszolút a szerethető rovar kategóriába tartozik.
Heléna egy nagyon aranyos katica-dalt ismert meg és mutogatott el nekem az első óvodai évében, amit még nem ismertem addig és a kis apró kezecskékkel, lábacskákkal gesztikulálva a cselekményt dupla élvezetet nyújtott hallgatni, látni a csöpp előadóművésztől:
Egyszer egy hétpettyes katicabogárka,
Elindult megnézni mi van a világban,
Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,
Ide is meg oda is, bekukkant egy szóra.
Nagybajuszú cincérek sétálgatni mentek,
A tóparti szúnyogok kalapot emeltek,
Estére elszunnyadt katicabogárka,
Az éjjeli pillangó haza talicskázta.
Sajnos a bejegyzés apropóját nem csak a kis piros-fekete bogárkák szeretete adja, hanem az aggódás is. Populációjuk jövője veszélyben van a harlekinkatica tömeges terjedése miatt. Ez az ázsiából származó katicafaj sokkal ellenállóbb a hazai katicáktól, mindemellett megeszik előlük a táplálékot és ami még nagyobb veszély: felfalják a hazai katicák lárváit.
2008-ban jegyeztek először Magyarországon harlekinkatica megjelenést. Akkor még csak veszélyforrás volt, ma pedig már igazi veszélyt jelentenek. Telelésre felkészülve tömegesen rajzanak, megtámadják a lakásokat, hogy az ember környezetében, hidegtől védett helyen várják a tavaszt. Ma már ez nem jóslat és nem fenyegetés. Ezek a betolakodók már itt vannak és sok bosszúságot jelentenek.
Ezen a honlapon sok hasznos infó található a harlekinkaticáról. Mi a hétpettyesnek drukkolunk és pusztítjuk az idegent.
Na nem volt itt olyan nagy csend, ugyanis a saját nevemen futott egy blog 2007 novemberétől 2010-ig, (ha emlékezetem nem csal) és ez után következett a bezárkózás időszaka. Most ismét kinyitom a kincsesdobozt, először picit válogatok azokból a képekből, amelyek itt, ezen a felületen nem jelenhettek meg, illetve azokból, amelyek még nem publikálódtak.
2008-ban ilyen passzívan vett részt a márciusi ünnepen.
De szeptemberben, pár nappal a születésnapja előtt már elindult és felém tipegett. Kicsi, de annál jelentősebb távokat tett meg.
Ilyen kis manójelmezben jártuk a játszóteret 2008 őszén. Imádtam ezt a fotót, mert mosolyfakasztó.
2009-ben pedig már sietősen kergette a mókust az őszi napsütésben.
Készült kép arról is, hogy összenőttünk. (2010)
2010 nyarán mintha divatfotózáson lett volna. De nem, ez csak a családi albumban archiválódott.
Szintén 2010-ben járunk. Heléna a cicákkal is nagy barátságot ápol és a haja is egyre loknisabb.
2011. Itt anyák napjára pózoltunk. A csüngés nem csak a kamerának szól, ez így megy még ma is. (szerencsére)
Itt már második évét tapossa az óvodában és ha valkinek nem lett volna még világos: óvodai jele a tulipán. Kapta, nem kértük, de nagyon boldogak voltunk, mert ez a kis tavaszi hagymás virág nagy kedvencünk.
Ugyanebben az évben, nagyon vidáman keresgéli a meglepetéseket az adventi kalendárium zsebeiben.
2012 - tavasz és Áron, a nagy szerelem.
2012 ősz és egy igazi szenzáció: 50 éves ruhában kaptam lencsevégre! Családi örökség, nagy becsben tartottuk addig, amíg nálunk volt.
2013 nyár. Nagyon szép volt!
És ez pedig már a 6. születésnap nemrégről. Totális boldogság.
Múltidézéses posztra készülök, és benne lett volna a Füvészkert is, mint az elmúlt évek egyik állomása, ahová gyakran visszajártunk és dokumentáltuk is az ott szerzett élményeket.
Látókörünkbe a viktória tündérrózsa virágzásakor került, pedig a nyolcadik kerültei aprócska ékszerdoboz más érdekességeket is rejt és az év bármelyik évszakában érdemes besétálni ide. Szeretjük a cseresznyefa virgázást, a tavaszi virágözönt, orchideák virágzását, kaktuszok tömkelegét, a matuzsálemi kort megélt páfrányfenyőket és az angolpark jellegű kert és persze az éjszakai Viktóriaház látogatásokat.
Ez utóbbi került veszélybe a 444.hu oldalán publikált interjú alapján. Gyerekek, drogosok, felelőtlen és gátlástalan enyves kezűek és ki tudja még kifélék árthattak annyit a Füvészkertnek, hogy kénytelenek voltak meghozni azt a fájdalmas döntést, amely szerint a Viktóriaház átmenetileg bezárásra került.
Nagyon szerettük, jó programok voltak itt. Csak remélni tudjuk, hogy a helyzet nem visszafordíthatatlan...
Emlékeink a kertből:
Magnólia virágzás (nem összetévesztendő a tulipánfával!)
Díszcseresznye virágzása
Heléna a Viktória levelén /kísérlet, 2008/
Viktória virágzás
És persze tulipánok
Április 22. a Föld napja.
Ma egy százszorszéppel indult az óvodába, mert ez alkalommal csoportos ültetés lesz. Azért választottam ezt a növényt, mert a szépségére utal és évelő, tehát a tél beköszöntével csak alszik egyet, nem hal meg. Tavasszal újraéled és ontja magából a szép pamacsszerű virágokat.
De nálunk nem csak ma van szó a Földről, hanem minden nap. Téma a bolygó, a természet, az állatok, a növények és a térképek. Beszélgetünk nemzetekről, kontinensekről, nyelvekről, országokról, sokszínűségről.
Szívja magába az információkat, minden zsigerében oltalmazó anyagének munkálkodnak és ha ez nem csak a mi nevelésünknek köszönhető, hanem az óvodai légkörnek is, ahol nagyon sok hangsúlyt fektetnek a fent említettekre, akkor nagyon jó generáció nevelődik.
Érdekesség, hogy idén a Föld Napja Alapítvány a húsmentes hétfővel ünnepel. Ha csupán fél millió ember erre az egy napra felfüggeszti a húsfogyasztást, 2 tonnával kevesebb szén-dioxid kerül a levegőbe.
Ugye megéri?
Előző bejegyzésemben elhamarkodottan írtam a tavaszról, ugyanis az időjárás makacsul tartja a téli hőmérsékletet április elején is, én azonban mégis a nyaralásról faggattam kislányomat.
- Hol szeretnél nyarani, Heléna?
- Menjünk oda, ahol vadlovak élnek!
Rajongásig szereti az állatokat, különösképp a lovakat. Egyszer, amikor megkérdeztem tőle, hogy milyen háziállatot szeretne, kis gondolkodás után rávágta: lovat! Ez valamivel tarthatóbb, mint a zsiráf (mert ilyet is kért, na és pandát is), de azért mégsem vagyunk rá berendezkedve.
Amikor pedig azt kérte, hogy nyaraljunk vadlovak közelében, elgondolkodtam. Először rögtön az jutott eszembe, ami a köznyelvből egyből felvillan: musztángok, Amerika! De szerencsére a Wikipedia a barátom, és felvilágosodtam, hogy az igazi vadló nem Amerikában él, hanem Ázsiában. A musztángok valójában elvadult állományok, valamikor házilovak voltak. Nos, ez nem túl romantikus, bár Heléna számára nincs jelentősége a múltnak, ő a vadon vágtázó, lobogó sörényű, zabolátlan paripákat ülné meg szőrükön! Belevaló lány. Tavaly a Nemzeti Vágtán, amikor kiesett egy résztvevő, egyből felsikoltott: "Anya! Én vállalom! Lovagolok helyette!".
Visszateérve az eredeti témánkra, ha a valódi vadló nyomába szeretnénk eredni, akkor bizony a mongóliai Góbi sivatagban élő 120-145 cm marmagasságú Prezsvalszkij lovat kell megtaláljuk. Szerencsénkre, nem kell többezer kilómétert lovagolni, csupán a hortobágyi Pentezugig, ahová 1997-ben egy fajmegmentési projekt keretében 29 vadló érkezett a kölni állatkertből. Mára körülbelül kétszáz ló él itt, idén tavasszal is születnek kiscsikók.
A lovak teljesen szabadon élnek, takarmányt, vizet, orvosi ellátást egyáltalán nem kapnak, csak ha nagyon szükséges. Érdekesség, hogy már webkamerán kereszül is megleshetjük őket. Területük el van kerítve ugyan, de mozgásukat egyéb korlátozás nem akarályozza. A Hortobágyi Nemzeti Parkban született lovak közül sokat vittek vissza az évek során az őshazába, Mongóliába. Tavaly Lányka, Lótusz és Márta volt az, aki elutazott. Sajnos közülük a Nagy Góbi Nemzeti Parkban kevés marad életben, az ottani zord tél lovat próbáló körülményei miatt. A tavalyi három ló sorsáról nem találtam adatot, de remélem, jól vannak és várják a következő szállítmány csapattagot.
Forrásaink:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Vadló
http://www.greenfo.hu/hirek/2012/03/24/vissza-az-oshazaba
http://vadlo.hu
Ez a bejegyzés a klasszikus tavaszébredésről szól, nem pedig a rockmusical kapcsán született. Abszolút aktuális téma, hiszen a tavasz ébredezik. Egy hete kezdődött el a természet robbanása, bár Heléna még hiányolja a fák lombjait, nélkülük kopárnak, csúnyának látja az őt körülvevő világot, de nyugtatja a tény, hogy mindez csak egy állapot, hamarosan lombkoronák fognak zöldellni a feje felett. A virágok azonban előbújnak a kiszáradt gyepből, a szobanövények látványosan élvezik a beszűrődő nap sugarait és tulipánok, krókuszok, primulák színesítik a virágüzletek pultjait, virágoskertek ágyásait.
A természet tavaszébredése mellett blogunk is ébredési fázisban van. Lassan két éve, hogy nem született érdemi bejegyzés, a blog-hu-n pedig öt év is eltelt néma csenddel. De ezentul a testreszabott tulipános név alatt éledünk újjá, osztjuk meg gondolatainkat és a már nagylánnyá cseperedett Bogyólány jóváhagyásával gyerekes történetekkel színesítjük olvasótáborunk életét.
A tavasz felébredt.
