Tehát egy újabb hétfő.
Már a vizsgálóban vagyok, ahol az orvosom nézi a monitort. Nem tudok semmit kivenni a tekintetéből... Reszketek, de valahol mégis érzem, hogy jó híreket kapok.
Felém fordítja a monitort és mutatja, hogy ott van a kis embrióm, 4mm. és már van szívhangja!
Ettől kezdve az én szívem is hevesebben kezdett verni, nagyon izgatott lettem, hogy mi van a barnás foltokkal, és mi volt az előző heti vérzés????
De nem tudtam sem kérdezni sem válaszolni, leírhatatlan érzés, amikor egy kis lüktető valamit látsz, ami egy kis élet és belőled fakad.
Rögtön jött a kiábrándítás is: ott egy csúnya haematóma (vérömleny, teszi hozzá, hátha nem értem.). Ezzel bizony feküdni kell.
Megdicsérte a nőgyógyászomat, hogy jó szakember, jól tette, hogy emelte az adagokat, és ő is az alkohol mellett szólt. Nem ártana, ha fogyasztanék valamennyit.
A fekvést pedig vegyem szigorúan!
Jó kezekben vagyok. Két csodálatos orvos vigyáz a kisbabámra és követi figyelemmel a fejlődését. Megkért, hogy egyeztessek a nőgyógyászommal és ennek függvényében szeretne újra látni valamikor.
Mivel az Intézetben az első szívhang után elköszönnek a pacienstől, ő még tudni szeretné hogyan alakul a komplikációm.
Minden negatívumtól függetlenül nagyon boldogan jöttem el az Intézetből. Simogattam a hasamat és az eddigiekhez képest sokkal intenzívebben bíztattam ezt a kis életet, hogy tartson ki, kifeküdjük azt a csúnya haematómát, és minden rendben lesz!
Már a vizsgálóban vagyok, ahol az orvosom nézi a monitort. Nem tudok semmit kivenni a tekintetéből... Reszketek, de valahol mégis érzem, hogy jó híreket kapok.
Felém fordítja a monitort és mutatja, hogy ott van a kis embrióm, 4mm. és már van szívhangja!
Ettől kezdve az én szívem is hevesebben kezdett verni, nagyon izgatott lettem, hogy mi van a barnás foltokkal, és mi volt az előző heti vérzés????
De nem tudtam sem kérdezni sem válaszolni, leírhatatlan érzés, amikor egy kis lüktető valamit látsz, ami egy kis élet és belőled fakad.
Rögtön jött a kiábrándítás is: ott egy csúnya haematóma (vérömleny, teszi hozzá, hátha nem értem.). Ezzel bizony feküdni kell.
Megdicsérte a nőgyógyászomat, hogy jó szakember, jól tette, hogy emelte az adagokat, és ő is az alkohol mellett szólt. Nem ártana, ha fogyasztanék valamennyit.
A fekvést pedig vegyem szigorúan!
Jó kezekben vagyok. Két csodálatos orvos vigyáz a kisbabámra és követi figyelemmel a fejlődését. Megkért, hogy egyeztessek a nőgyógyászommal és ennek függvényében szeretne újra látni valamikor.
Mivel az Intézetben az első szívhang után elköszönnek a pacienstől, ő még tudni szeretné hogyan alakul a komplikációm.
Minden negatívumtól függetlenül nagyon boldogan jöttem el az Intézetből. Simogattam a hasamat és az eddigiekhez képest sokkal intenzívebben bíztattam ezt a kis életet, hogy tartson ki, kifeküdjük azt a csúnya haematómát, és minden rendben lesz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.