Hosszú hallgatás után úgy érzem, írnom kell. Pedig nagyon nem megy az írás, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. A feje tetejére állt világban sokszor cenzúrázom magam és a gondolataim, fotóim nagy része nem megy át a rostán, nem kapnak helyet ezen a képzeletbeli könyvespolcon. Azonban, ha zöldre is vált a lámpa, valami mégis visszatart.
De most ezt a pillanatot meg kell osztanom, mert mindig lenyűgöz a maga egyszerűségével, finomságával, kellemes és természetes hozzáállásával.
A minap megkérdeztem tőle, mit szeretne születésnapjára. A válaszra nem kellett sokáig várnom:
"egy olyan bérletet, amivel örökké járhatok lovagolni..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csenga 2014.12.27. 15:51:56
Ingrid 2015.01.05. 08:52:44
Nagyon köszönjük, hogy ránk gondoltál!
Viszont kívánok boldog és csodálatos új évet!
És magamnak pedig ugyanazt, amit te: több posztot ;)