Rátaláltam a lehető legjobb mozgásra, amit terhesség alatt végezni lehet, tudom, hogy már írtam róla többször is, de nem győzöm hangsúlyozni az áldásos hatását ránk! Ez a jóga. Mégpedig azért, mert ez nem csak mozgás önmagában, hanem sokkal több! Mindketten végezzük, összehangolódva, közösen. Felfrissíti a lelkünket, kiűzi a negatív energiákat, és megtisztít.
A mai napi jóga azért volt különleges, mert ezt most itthon végeztük. Ez volt az első olyan jóga, amit csak ketten, a külvilágot teljesen kizárva végeztünk.
Nem voltunk még teljesen biztosak a mozdulatainkban, de azért a testi-lelki felfrissülés egyaránt sikeres volt! Ismét közel kerültem ahhoz, hogy érezzem a pici szívének lüktetését a testemben. Minden érzékszervemmel Őt éreztem, Ő volt a gondolataimban és hozzá beszéltem, amire még nem igazán válaszol, csak apró kis mozdulataival reagál.
Nem, nem érzem még a mozgását, de azt, hogy odabent nem csak egy töltőanyaggal kitömött zsákocska van, hanem egy kis élet, azt nagyon is érzékelem! Főleg ilyenkor, amikor relaxálunk, megkérem, hogy velem jógázzon, vagy beszélek hozzá. Olyan földöntúli érzés ez, amit nem mindennap tapasztalhatunk.
Egyik, este már lefekvéshez készülve a szokásos pocakkrémezés alatt vettem észre ezt a különös lüktetést. Napokig minden este, és nagyon jól estett. Hogy ne csak magamat csapjam be, szóltam Bogyóapunak, hogy tegye oda ő is a kezét, és mondja meg mit érez! A válasz: Lüktet a hasad!
Kivételes percek ezek, amikor így együtt vagyunk és őt kényeztetjük, Vele beszélünk, tudatjuk vele, hogy nagyon várjuk már, és fontos része lesz az életünknek.
Ha majd itt lesz velem, akkor is szeretném, hogy folytassa a jógát, hogy mindig emlékeztesse majd a pocakon belül eltöltött csodálatos hónapokra.
A mai napi jóga azért volt különleges, mert ezt most itthon végeztük. Ez volt az első olyan jóga, amit csak ketten, a külvilágot teljesen kizárva végeztünk.
Nem voltunk még teljesen biztosak a mozdulatainkban, de azért a testi-lelki felfrissülés egyaránt sikeres volt! Ismét közel kerültem ahhoz, hogy érezzem a pici szívének lüktetését a testemben. Minden érzékszervemmel Őt éreztem, Ő volt a gondolataimban és hozzá beszéltem, amire még nem igazán válaszol, csak apró kis mozdulataival reagál.
Egyik, este már lefekvéshez készülve a szokásos pocakkrémezés alatt vettem észre ezt a különös lüktetést. Napokig minden este, és nagyon jól estett. Hogy ne csak magamat csapjam be, szóltam Bogyóapunak, hogy tegye oda ő is a kezét, és mondja meg mit érez! A válasz: Lüktet a hasad!
Kivételes percek ezek, amikor így együtt vagyunk és őt kényeztetjük, Vele beszélünk, tudatjuk vele, hogy nagyon várjuk már, és fontos része lesz az életünknek.
Ha majd itt lesz velem, akkor is szeretném, hogy folytassa a jógát, hogy mindig emlékeztesse majd a pocakon belül eltöltött csodálatos hónapokra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.