Eddig is tudtam, hogy gyarapodok, de a mai botanikus kerti séta alkalmával készült pár kémfotó rólam is. Az alakom valóban nem egy balettáncos légies vonalaira emlékeztet:
Szépen gömbölyödünk és jó érzés tudni, hogy Bogyólány a pocakomban kényelmesen elfér, van helye és mozgástere bőven. Vígan forgolódik, jól érzi magát.
Csak nekem ne fájna annyira a nyomás. Nehezen mennek az étkezések, nem is nagyon van étvágyam, talán azért is, mert a legkissebb falatok lenyelése is fájdalommal jár. A fájdalom a gyomorszájnál jelentkezik. Érezhetően nem savasodás, hanem valami más. Nyomásérzetnek nevezném. Ha kifekszem, akkor enyhül, de mégsem fekhetek egész nap, mint egy hüllő, hogy várjam az emésztést. Abban reménykedem, hogy enyhülni fog, amint a szervezetem alkalmazkodik az új helyzethez.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dé 2007.05.29. 16:54:07
Zsó 2007.05.29. 17:35:50
Ingrid 2007.05.29. 18:11:34
Már jönnek a privát mailek is, hogy ne játszam a hattyú halálát. Nem, nem játszom, szeretném öniróniával kezelni, korántsem bánt, hogy gömbölyödünk, de valóban ezen poénkodunk Bogyóapuval nap mint nap.
Törpapa 2007.05.29. 18:48:15
Tök jól nézel ki!
Hazakísérhetlek a legközelebbi ulrahangról?
Zsibrák 2007.05.31. 20:42:13
A gyomorfájást ne bánd nagyon,mert nem sokára elmúlik, Bogyólány pedig egyetlen mosolyával kárpótolni fog minden kellemetlenségért.
Addig is jó poénkodást Bogyóapuval, a humor gyógyírként hat.