Már egy hét is eltelt, mióta rájöttünk, hogy Helénának miért nem tetszenek az esti fürdetések. A hiba a vízhőfokban volt. Mikor annakidején lelkesen készülődtünk Heléna érkezésére, megvettük a vízhőmérőt, ezen jelezve volt (van) a kisbabáknak megfelelő hőfok, ami elméletileg 37. ExBogyóapu szépen be is tartotta ezt, minden alkalommal nagy gondossággal odafigyelve arra, hogy se több se kevesebb ne legyen.
Fürdés közben azonban Helénánál mindig eltörött a mécses. Keservesen sírt, olyannyira, hogy hetekig nem mertünk egyetlen babafürdetős fotót sem készíteni róla, mint ahogy ezt más tisztességes anyukák és apukák megteszik az első napokban. Mi csak fürdés utáni idilleket fotóztunk, hogy mégis legyen valami emlék az első fürdetésekről.
Egy alkalommal azonban én vállaltam át a fürdetővíz előkészítését és a saját ízlésemnek megfelelően készítettem el a kislányomnak. Ez bizony 2-3 fokkal melegebb volt, mint az "előírt", ki is kaptam az Apukától, de végül Heléna eldöntötte a vitás kérdést, mert nem sírt. Hiába, mi azért kilenc hónapig együtt fürödtünk, az ízlésünk ezért hasonló. Ebben a vízben már csendesen hagyta, hogy kényeztessük és lemossuk az apró testét. Ilyenkor nyugodtan néz ránk, én tartom a karommal és valakinek (a fotón épp a nagymamának) fognia kell a pici kezét, hogy biztonságban érezhesse magát. Úgy kapaszkodik, hogy a kicsiny ujjai elfehérdenek a szorításban.