Tegnaptól tényleg beléptünk a kismamák táborába, ugyanis csinos kiskönyvet kaptunk a védőnénitől, minden fontos adattal. Ebben vezeti majd a nőgyógyász az észrevételeit, ide kerülnek majd a labor-eredményeink, a belgyógyász és a fogorvos is ide fogja beírni a diagnózisát a kismamának.  Ööö... vagyis, nekem. Beírta a gyógyszerallergiát, szüleink betegségeit, foglalkozásunkat, a szülészorvos és háziorvos nevét.
Egy testsúlymérés és vérnyomásmérés között elmondtam neki, hogy vegetáriánus vagyok, amitől nem lepődött meg, nem dobott egy hátast és nem próbált meg húsevére kényszeríteni, mint egyes régi, elavult szakkönyvek írói. Egyedül a vas-bevitel miatt aggódik, de azt mondta, hogy ezt is megtudjuk az első vérvételből, addig szedjem a vitaminokat.
Ha már itt tartunk, felírta a kiskönyvbe az összes gyógyszert és vitamint, amit szedek, valamint azt, hogy a terhesség korai szakaszában bevéreztem. Kaptam még egy-egy darab mintaszámot két kismamáknak szóló magazinból, amit át kell böngésszek, mert később átbeszélhetjük, no erre kíváncsi vagyok. Következő időpont egy hónap múlva, addig még vár rám néhány vizsgálat.
A védőnői szolgálatnak mindezek ellenére sok hasznát nem látom, habár nagyon szimpatikus és fiatal védőnőt kaptunk, úgy gondolom, hogy ő csak egy halom adminisztrációt lát el, amit a nőgyógyász vagy a háziorvos is elláthat. És majd alkalomadtán jön terepszemlére, felmérni, milyen körülmények közé fog kerülni a kisbaba. Előre jeleztem, hogy a gyerekszobát még ne keresse, mert nincs. Költözni szeretnénk. Csak hogy tudja mire számítson.