Tulipános

Tegnap Bogyóapu azzal szórakozott, hogy a vihar miatt elővett zseblámpával világítgatott Bogyólánynak. Nem igazán értettünk egyet abban, hogy ez most jó vagy rossz a gyerekre nézve, de én egyértelműen károsnak és szokatlannak tartottam, figyelembe véve, hogy ilyen fényhatás nem igazán szokta érni a Kishölgyet. Ezért összeszedtem ezzel kapcsolatban pár információt a Babázó jóvoltából, és íme:
A méhben kevés látnivaló van, mivel az anya hasa, illetve a ruhák nem sok fényt engednek be. Amikor a nap a mama hasára süt, akkor odabent sötétvörös homályt érzékelnek a kicsik, és általában kedvelik azt. A magzat szeme általában csukva van, hiszen a látóképesség csak a születés után fejlődik ki.

Ennek ellenére a babák már a terhesség 14-17. hetében, amikor bizonyos vizsgálatok elvégzéséhez a magzatvízből kell mintát venniük az orvosoknak, úgy viselkednek, mintha látnának. Ilyenkor ultrahangos kontroll mellett tűt vezetnek az anyaméhbe, és a monitoron jól követhető, hogy a kicsik - bár szemük csukva van - elhúzódnak a tű elől. Egy német orvos egy hasonló beavatkozás alkalmával megfigyelte, hogy egy 24 hetes magzat, akihez véletlenül hozzáért a tű, kezével eltolta és ráütött.
Az is nyilvánvaló, hogy bár a kicsik nem látnak, szemgolyójuk mozog, mintha gyakorolni akarnának. A 16. héttől megfigyelhető, hogy a szemgolyót lassan ide-oda mozgatják, a 23. héttől gyorsul ez a mozgás, majd a 26. héttől időnként fel is nyitják a szemhéjukat.
Mindenki leszűrheti, hogy jót tett-e Bogyóapu vagy sem. Én úgy gondolom, hogy ekkora mértékben, ilyen közelről és ilyen intenzitással mégse háborgassuk pici lánykánk nyugalmát.