Továbbra is folynak a munkálatok házunk táján. Minden készül Bogyólány méltó fogadtatására. Ezzel együtt nekem nagyon sok dolgom van, épp a tegnapi nap volt a leg veszélyesebb ebből a szempontból, mert igencsak sokat kellett pakolnom a festő megérkezéséig. Tudom, Bokorka megírta, hogy csak óvatosan ezzel, de mivel nincs 6 szolgálólány a közelemben, magamra szorulok, hogy megcsináljam a házimunkát. És ide a függönyleszedés, polcok pakolása átrendezés is hozzá társul. Mindezt azért kisebb-nagyobb szünetekkel megoldva.
Eddig ezeket a napokat nagyon szépen megbeszéltük Bogyólánnyal. Fantasztikusan viselkedett és mértéktelenül büszke voltam rá! De hogy ne legyen teljes az idill, éjszaka kaptam én takarítást és létrázást bőven. Amolyan visszavágóként tudnám jellemezni azt, amit lerendezett a hercegnő a pocakomban. Rúgdosott, hullámzott a hasam, bizsergett néhol, mintha rumbát járt volna, igaz nem fájdalmasan, de azért mindezt úgy intézte, hogy érezzem és ne tudjak aludni, hanem csak rá figyelni és az ő mozgását lesni.
Sikerült magára hívnia a figyelmet. Éjfélig megállás nélkül övé volt a főszerep a táncparketten és még utána is picivel, de már túl kimerült voltam ahhoz, hogy tovább foglalkozzam a mozgáskultúráját az éjszaka fejleszteni kívánó lányommal, így elaludtam. Csak reggel gondolkodtam el - amikor nehézkesen ment az ébredés - hogy ez bizony egy erős visszavágó volt. Sebaj, ma csak a festő dolgozik, én pedig ülök a kupacok tetején és próbálom engesztelni Bogyólányt.