Egy hete vagyunk itthon és éljük az új, megváltozott életünket. Heléna olyan váratlanul csöppent ide, mint amilyen tudatosan készültem rá. Hirtelen itt termett egy kishölgy, akit pár hete még Bogyólánynak hívtunk és kis csomagnak, vagy batyunak becéztem, amivel ki van tömve a pocakom, most pedig lassan hozzászokom ahhoz a tényhez, hogy nincs mit simogatnom a hasamon - hiszen már az sincs! -.
Heléna itt van köztünk és igyekszik átrendezni az eddigi életünket, egyelőre inkább több, mint kevesebb sikerrel. Rendszer lett a mindennapokból. Amit eddig spontán és hirtelen felindulásból követtem el, azt most fontos szervezőmunka előzi meg. Minden etetés után Heléna ad 3 órát magamra, és egyéb más tevékenységekre utána ismét figyelmet kér és éjszakánként sem mond le az őt megillető törődésről (bár éjszaka diszkrétebb, nem feltétlen tartja be a három órákat, inkább négy-öt órát alszik).
Szeret az apja karjaiban pihenni és biztonságot keresni a hatalmas apuci-ölelésben. Már rávette őt arra az izgalmas és meglepetésekkel teli programra, amit pelenkázásnak hívunk.
A fürdetést nem igazán szereti, pedig kislány létére oda kéne figyeljen az ilyen apróságokra, mint a fittség, nettség és jó illat megőrzése. Ezt folyamatosan sulykolom belé, és örülnék neki, hogy ha nem is aktív szereplőként, de legalább beletörődő angyalkaként  vállalna szerepet ezen a rendszeres esti programon.
Egyre többet van nyitva a szeme, nagyon tud figyelni, de minden egyes idegvégződésével és figyelmével az evésre koncentrál, más most nem fontos számára. Evés és tisztába tétel, valamint biztonságot nyúltó, ölelő karok.