Egy kezdő szülő-csapatál mindig akadnak nehézségek, hiszen az új szerep megdolgoztat minden érzéket, tudást, kapacitást és állóképességet. Tagadhatatlan, hogy mindenki követ el hibákat és bakikat gyereknevelés során, főleg ha még csak a tesztpilótával "dolgozik". Nem tartanám hitelesnek a blog folytatását Heléna rózsaszín életéről, ha nem ejtenék el egy-egy szomorú, ám annál igazabb valóságbuborékot a mindennapjainkból.
Első alkalommal a szépítkező szerek világába nyújtanék betekintést, ugyanis Kislányunknak nehézségei akadtak a kenceficékkel. Pontosabban bennünket tréfált meg a sok tubus és doboz, amiben a mindennapi tisztálkodó- és ápoló szereket tartjuk.
Az egyes számú baki az első itthon töltött napokon történt. A kedves szülőknek a fürdető és a popsikrém megkülönböztetése okozott komoly gondot, így Heléna az első napokban fordítva használta ezeket a patikai készítményeket. Nagyot szórakoztunk, amikor rájöttünk a saját tudatlanságunkra, de szerencsére nagyobb baj nem történt.
A második nagyobb próbatétel akkor történt, amikor én éppen a szokásos hétvégi iskolai napomat töltöttem és Heléna az Apukával és a nagyszülőkkel volt túlélő túrán. Ekkor Apuka a pelenka cserénél - bizonyos zavaró körülmények miatt - véletlenül a mellbimbó-ápoló kenőcsöt alkalmazta tisztába tételnél. Mindezt egészen pontosan két alkalommal. Problémát ez sem okozott, inkább nagy derültséget.
Ilyenkor ráeszmélek arra, hogy az ösztön és a gyakorlatiasság terén van még mit fejlesztenünk magunkon, bár a helyzet egyáltalán nem tűnik reménytelennek, amikor ebben a csodálatos, hamvas bőrű nyugodtan alvó kisbabában gyönyörködöm.