HTML

Gondolat

"Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek, - Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek, És éreztem: szívembe visszatér, És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek" .... Tóth Árpád ....

Hozzánk szóltak

  • Ingrid: @csenga: Kedves Gabi, Nagyon köszönjük, hogy ránk gondoltál! Viszont kívánok boldog és csodálatos... (2015.01.05. 08:52) Élmények
  • bálintandi: Kedves Ingrid! Hej de hiányoztak ezek és ehhez hasonló írásaid. KÖSZÖNÖM, hogy visszatértél!!!! :) (2013.11.04. 11:43) Jól szeretni...
  • melindat: Értem :), és megértem! (2013.11.01. 22:07) A csend időszakából
  • Ingrid: @csenga: Bocsánat, csak most vettem észre a kommenteket... Örülök a visszajelzésnek és jól is esik... (2013.09.29. 17:39) A Füvészkert démonjai
  • ßóbita: Gyönyörű lett! (2013.01.21. 22:08) És eltelt 5 év...

És még...

veg.jpg

mac.png

2007.02.14. 20:10 Ingrid

A jelen

Elérkeztünk a jelenig.

Lassan három napja, hogy ultrahangon jártam. Közben megvan a következő időpont. Még egy hétfő. Már nem is csodálkozom, a hétfők a mi napjaink, talán hétfőn is fogok szülni, ki tudja? Azt még megjegyezném, hogy megkérdeztem az orvosomtól, hogy a következő kontrollig, honnan tudom majd idő közben, hogy minden rendben? Nos, ha ismét megengedik a csapot és úgy ömlik a vér, akkor elveszítettük a babát.
Rettegek ettől, de igyekszem nem erre gondolni. Arra koncentrálok, hogy a kisbabám nagyon ügyes, stramm kölyök és erősen kapaszkodik odabent. A haematóma szépen visszahúzódik és egy hét múlva újra rendes életet élhetek, semmi korlátozás, semmi kötelező alkoholizálás.
Most itt írogatom a sorokat, nehezen hiszem el, hogy mindez velem történik, de így van. Jelenleg a kisbabám a 7. hétben van -persze csak a saját számításaim szerint, mert az orvossal erről még nem igazán beszéltünk, több rémület volt körülöttünk, mint hogy ezt számolgassuk. A napokban fejlődik ki a köldökzsinór, a szemlencsék formálódása, és az arcocska is most alakul ki. Habár nagyon messze vagyunk még attól, hogy szemtől szembe találkozzunk, Neki már ott van az arca, Ő már kezd kialakulni a saját kis fizimiskájával. Nekem még mindig erősek a jelek, de hányingerem nincs, habár egy nagyon kedves barátnőm igazán örülne, ha én is leborulnék a nagy fehér porcelán Istennő előtt. Ő ugyanis mindkét terhességénél élt a lehetőséggel, és nagyon haragszik azokra a kismamákra, akik nem követik a példáját ;) Hát ha evvel jár egy tökéletes terhesség, én állok elébe!
Emellett minden reggel enyhe hőemelkedéssel ébredek, ami a terhesség természetes velejárója. Olyan forró a testem, hogy rossz érzés kiszállni a meleg ágyból, és a tudat, hogy más az állapotom, még inkább jó érzés, mert tudom napról napra biztosabban, hogy itt van még köztünk. Ha nehezek is ezek a napok, megpróbálok maximálisan arra koncentrálni, hogy megóvjam magam minden erőlködéstől, sokat gondolok rá, simogatom, beszélek hozzá. Egy valamit sajálok, hogy a legutóbbi ultrahangos képen alig kivehető a kis alakja... De hát mit is várok egy 4mm-es kis embriótól?

Szólj hozzá!

Címkék: első tünetek


A bejegyzés trackback címe:

https://tulipanos.blog.hu/api/trackback/id/tr614994588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása