Íme, engem is utolért a sokat emlegetett fészekrakási pánik vagy láz. Mondták már többen is, hogy ez normális a terhesség alatt és hogy a kismamák többségét előbb-utóbb utóléri, így nem csodálkoztam két nappal ezelőtt, amikor este hulla fáradtan estem ágynak egy nagy takarítási-tervezési-szervezési nap után. Számot vetettem mink van, hogy állunk, mit kéne kidobni, mi a fölösleges, és mi maradjon meg. Kell a hely Bogyólánynak és nem tart vissza semmi attól, hogy meg is oldjam a kérdést. Tehát, aktívan átrendeztem pár szekrényt és kitakarítottam, bár jövő héten nagy festési rumli lesz, így értelmetlen volt, de én ezt nem úgy láttam akkor, ott hirtelen fontosnak tartottam csempét mosni, porszívózni és portalanítani.
Hősiesen álltam az egész napot és este jóga nidra közben megköszöntem a lányomnak azt, hogy egész nap csendben tűrte ami körülötte történt és nem panaszkodott vagy akadályozott. Fontosnak tartom "megbeszélni" vele a dolgokat, ilyenkor visszajelez kis apró rúgásokkal, mocorgásokkal. Furcsa formája ez a kommunikációnknak, de egyelőre ennél jobbat nem tudok. Később úgyis lesz lehetőségünk fejleszteni ezen.
Kanyarodjunk vissza a fészekrakáshoz. Mindent megterveztem az elkövetkezendő hetekre, hogy mely helységeket festessük ki, hol cserélünk ki ezt vagy azt, hogy mit dobok ki a lakásból, mert felesleges és minden apró helyre Bogyólánynak van szüksége, amíg nagyobbra nem váltunk. A fejleményekről folyamatosan beszámolok, nagyon jó érzés egy ilyen jellegű fészekrakás. Most a kis csemetém igényeit kell előre eltaláljam és megvalósítsam, remélem sikerül és nem fog panaszkodni.