Krisztával számolgattuk a fájásokat és időtartamukat, valamint a köztük lévő szüneteket. Négy percenként jelentkeztek és egy-fél percig tartottak. Ezek már iszonyatosan fájtak, reggeli hat-fél hét lehetett.
Fél hat körül CTG-t készítettek, ekkor nem lett megvizsgálva a méhszáj, pedig jó lett volna. Magdi, a szülésznőm fél kilencre érkezett, "kikaptam", amiért nem értesítettem, pedig én csak a kolleganőjére hallgattam. Ezentúl másként teszek, ha legközelebb szülünk.
Tehát, fél kilenckor megvizsgált, járni nem tudtam a fájdalomtól. Azt mondta ne hisztizzek, én tartottam magam ahhoz, hogy belerokkanok a fájdalomba. Kiderült, hogy, ekkor már nem volt méhszáj! - Szülünk! - mondta.
Innentől nem sok minden világos. A doki végigszáguldott a városon, be is ért az utolsó fél óránkra (talán annyi volt még).
Magdi megkérdezte, melyik a legkényelmesebb pozíció? Én a négykézlábast választottam, kaptam egy nagy labdát, amit ölelhettem és a derekamra valami forró bogyókat helyezett, hogy enyhítse a fájdalmat. -ekkor már arra gondoltam, hogy EDÁ-t kérek, de nem akartam gyáva lenni, inkább tűrtem és csináltam, amit mond.- Ugyan ez a pozíció volt a leg kényelmesebb nekem, de Heléna nem akart előrébb jönni a szülőcsatornában.
Később oldalra fordított, az sem volt hatékony, és úgy döntöttünk, hogy hanyat fekve, felhúzott lábakkal szülöm meg Helénát.
Krisztina megérkezett, de egy félreértés folytán Magdi kiküldte, pedig a dokinak sem volt kifogása ellene, hogy többen legyünk bent. Mire utána mentek, már a külső folyosón volt, nem érték utol. Nagyon sajnálom, mert szerettem volna, ha ő is részese a csodánknak, hiszen együtt készültünk rá - bár szégyelltem magam, hogy ennyire kivetkőzök magamból, örültem volna, ha senki nem lát ebben az állapotban.
Fél hat körül CTG-t készítettek, ekkor nem lett megvizsgálva a méhszáj, pedig jó lett volna. Magdi, a szülésznőm fél kilencre érkezett, "kikaptam", amiért nem értesítettem, pedig én csak a kolleganőjére hallgattam. Ezentúl másként teszek, ha legközelebb szülünk.
Tehát, fél kilenckor megvizsgált, járni nem tudtam a fájdalomtól. Azt mondta ne hisztizzek, én tartottam magam ahhoz, hogy belerokkanok a fájdalomba. Kiderült, hogy, ekkor már nem volt méhszáj! - Szülünk! - mondta.
Innentől nem sok minden világos. A doki végigszáguldott a városon, be is ért az utolsó fél óránkra (talán annyi volt még).
Magdi megkérdezte, melyik a legkényelmesebb pozíció? Én a négykézlábast választottam, kaptam egy nagy labdát, amit ölelhettem és a derekamra valami forró bogyókat helyezett, hogy enyhítse a fájdalmat. -ekkor már arra gondoltam, hogy EDÁ-t kérek, de nem akartam gyáva lenni, inkább tűrtem és csináltam, amit mond.- Ugyan ez a pozíció volt a leg kényelmesebb nekem, de Heléna nem akart előrébb jönni a szülőcsatornában.
Később oldalra fordított, az sem volt hatékony, és úgy döntöttünk, hogy hanyat fekve, felhúzott lábakkal szülöm meg Helénát.
Krisztina megérkezett, de egy félreértés folytán Magdi kiküldte, pedig a dokinak sem volt kifogása ellene, hogy többen legyünk bent. Mire utána mentek, már a külső folyosón volt, nem érték utol. Nagyon sajnálom, mert szerettem volna, ha ő is részese a csodánknak, hiszen együtt készültünk rá - bár szégyelltem magam, hogy ennyire kivetkőzök magamból, örültem volna, ha senki nem lát ebben az állapotban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.