Bal oldalamon a doki állt, Magdi a jobbon és utasított, hogy mit tegyek. Nehéz volt abban a helyzetben mindent megfelelően csinálni, de igyekeztem. Úgy vettem a levegőt, ahogy mondta felhúztam a lábam, de nem eléggé. Egyiket a doki, másikat Kriszta tartotta. Közben fájásgyengeségem volt, nem volt elég erős, ezért a doki az oxitocint javasolta. Nekem már mindegy volt, örültem, hogy történik valami.
Bekötötték és újra erősnek éreztem a fájásokat, szaporodtak és Heléna haladt előre. Egy ponton Magdi nem engedte, hogy nyomjak. Jött a fájás és vissza kellett tartanom, kilihegtem a fájdalmat, és utána ismét nyomhattam.
9 óra 43 perckor Heléna megérkezett! Iszonyatosan fájt, de ott volt! Láttam a kis testét, ami lila volt és magzatmázas. Nem sírt, csak lányosan nyögdécselt, kinyitotta a hatamlas szemeit és nézett maga elé.
Ekkor a doki felhúzta a hálóingem, hogy a lányomat közvetlenül a testemre tehessék. Nagyon jó érzés volt, ahogy ott pihegett a mellemen. Nyögdécselt és reszketett. Hirtelen azt sem tudtam mit kezdjek a helyzettel. Olyan volt az egész, mint egy álom! Hozzám tartozik egy kis élet, akivel kilenc hónapig egy testben voltunk, velem volt mindenütt, én tápláltam és bennem fejlődött, most pedig itt van és a mellemen keres biztonságot a nagy ismeretlenben. Még sírni sem tudtam.