Heléna nagyon szeret bebugyolálva lenni. Ennek egyetlen oka van, biztonságban érzi magát, ha ki van támasztva és be van csavarva egy takaróba, de a legjobb neki, ha a karjaimban (vagy Édesapja karjában) kap helyet.
Teljesen normális, hogy amikor altatjuk és megpróbáljuk betenni a kiságyba, akkor mindig felsír és addig nem hagyja abba, amíg fel nem veszi valaki. Ilyenkor nem azért sír, hogy felvegyük, hanem azért, mert megszűnt a biztonságot nyújtó kar, ami tartotta. Az újszülöttek szeretik a testi közelséget, anyuk illatát, hangját és így tudnak nyugodtan aludni, ha valaki van mellettük, velük, de a legjobb, ha a karjában tartja őket. Heléna tipikusan ez az újszülött kategória. Nem szeret egyedül lenni, legfőképp támasz nélkül.
Ezért kikísérleteztem először a takaróba való bugyolálást, ami bevált és így könnyedén le tudom tenni, nem riad fel, és ha jól rögzítve van, akkor saját magát sem ébreszti fel testének rándulásaival (ha álmukban megrándul a testük, felsírnak, és ilyenkor felébrednek vagy visszaalszanak).
A brekipóz mellett tehát a bebugyolált-fixált fekvéspozíció a másik nagy kedvence neki is és nekem is, mert sokat és jól alszik így. Ehhez segítség számunkra a szopatós párna, ami babzsák-pólyaként is funkcionál. Apró golyócskái megfelelő tartást adnak a babának és imád ebben a biztonságos helyzetben aludni.