Már az első napokban kiderült, hogy hasonlók az alvási pozícióink. Ő is szeret feltett karokkal aludni, mintha megadná magát az álom különleges világának, szeret hosszan nyújtózkodni és nehezen ébredni egy ráérős reggelen, amikor olyan jóleső érzés félig álomittasan élvezni a paplan melegét és egyik lábbal még az álomban ejtőzni, a másikkal pedig már a hajnal sugarait lesni, amikor bekacsintanak az ablakon .
Egy ilyen alkalommal kaptam lencsevégre a kis ébredező hercegnőt, akit már kivettem a kiságyból, átraktam a franciaágyunkra, és még mindig aludt volna tovább, de én nem hagytam (gonosz anya). Ilyenkor hosszú percekbe is beletelik, amíg magához tér ebből a félig mámoros állapotból.