"Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek,
- Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek"
.... Tóth Árpád ....
Keress
Hozzánk szóltak
Ingrid:
@csenga: Kedves Gabi,
Nagyon köszönjük, hogy ránk gondoltál!
Viszont kívánok boldog és csodálatos... (2015.01.05. 08:52)Élmények
bálintandi:
Kedves Ingrid!
Hej de hiányoztak ezek és ehhez hasonló írásaid.
KÖSZÖNÖM, hogy visszatértél!!!! :) (2013.11.04. 11:43)Jól szeretni...
Vannak kimondatlan szavak és érzések, melyekről nem tudunk beszélni. De ettől még hiányzik és szeretem. Mindig gondolok Rá, és nem csak most. Tudom, hogy itt van velem (velünk) és csak csendben néz. Hallgat. Mosolyog. Büszke a lányomra.
Szívet szorítóan meghatóak szavaid(és föleg elöttem eddig ismeretlen fotó),de biztos vagyok benne,hogy minden úgy van ahogy írod.Vígaszt nyújtson pici babád és megértö apukája.
Puszi Kati
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Jkati 2007.11.02. 14:52:55
Puszi Kati
Kryszti 2007.11.02. 18:36:15