Én ma ezt tettem. Először is a fodrásznőmmel rendbehozattam a frizurámat, nehogy egyszer csak az elhanyagolt kismamák sajnos, igencsak bővülő táborába csöppenjek.
Aztán tettem egy sétát a Várban. Kellemes, szép idő volt. Nem is tolongott túl sok túrista, z egész séta olyan igazi kirándulós hangulattal volt átitatva.
Beszereztem a vitaminadagokat is. Úgy fogynak a tablettáim, hogy lassan komoly nyilvántartást kell vezessek mindenről, főleg azért, mert két gyogyómat is csak vényre kaphatom meg, ezért nem mindegy, hogy mikor vezsem észre a fogyatkozó raktárkészletet.
A bababoltoktól még azért eléggé távol közlekedem, de már fél szemmel a babkocsikat nézegetem az utcán. Szeretnék valami ultraklassz járgányt a kis csöppségemnek.
Eldöntöttem, hogy én fogom a legbüszkébben tolni Őt az utcán és ő fogja a legényelmesebben érezni magát az összes baba közül!
És mibe botlok a délutáni pihenésem alkalmával???? Naná, hogy egy babakocsis cikkre , ami minden eddigi elképzelésemet keresztül húzza!
De attól tartok, hogy mire a babakocsi-vásárlás aktualitását nyeri nálunk, addigra ezt a cikket már rég el fogom felejteni. És ha az eddigi kiemelkedő érveimet tartom szem előtt, akkor azt hiszem, jobb is így :)
Viszont a dokinak igaza volt! Tudni fogom mikor kell pihennem! Ezt meg is éreztem röpke 15 perces gyaloglás után, valamint egy enyhe bortúra után, amit nem túl stílusos helyen, egy hiperben ejtettem meg! De legalább beváltottam a vényemet a tokaji borokra, és este már avval zártam a napot, hogy elkortyoltam egy pohárkával.
Olyan elegánsan zárva ezzel a napot, hogy úgy éreztem ezzel visszakaptam valamit régi önmagamból.