Így jellemezte pár hete az orvosom is ezt a korszakot, amikor a terheség stabilnak mondható, túl vagyunk a szűréseken még nem olyan nagy a pocak, hogy megterhelné a szervezetem, mozoghatok, sportolhatok vígan, és most csak kettőnkre koncentrálhatok. Mocorog, ott van, érzem a kis balerina mozgáskoordinációs gyakorlatait, amelyek nagy örömmel töltenek.
A terhesség elején volt egy korszak, amikor még nem lászott kimondottan a pocakom, de már kezdtem puffadni. Ez nem túl kellemes és kényelmetlen is, mert a kismamaruhák még nagyok, a régi ruháim pedig szűknek bizonyultak. Kimondottan utáltam magam ebben a helyzetben, holott nagyon vágytam a terhességre és egyébként örömet okozott a bennem fejlődő kis élet jelenléte.
De ha már a legszebb időszakról beszélek, akkor elsőként május 30.-a jut eszembe, amikor először adták át a helyet a buszon! Meglepett, hogy egy hölgy azonnal felpattant és szólt, hogy üljek le. Nem fogadtam el, mert csak pár megállót mentem, de hihetetlenül jó érzéssel töltött el. Most már látható. Nem egy jóllakott nőnek néznek, hanem kismamának! Az emberek az elején tapintatosak, amíg nem látszik kimondottan babás-pocaknak a pukli. Egy ideje egyre többen megállítanak, megszólítanak és megkérdezik, hogy csak nem baba jön? Sok kismama áradozott erről a korszakról és nehéz egészen pontosan leírni milyen érzés ez. Mennyire jó, hogy a boltban előre engednek, a járműveken átadják a helyüket (még nem volt olyan, hogy ez ne fordult volna elő, igaz, keveset közlekedem így), és kimondottan kedves mindenki.
Amikor Zsibi barátnőm mesélt erről, csak elképzelni tudtam, most már tapasztalom is. És furcsamód, nem olyan érzés, mint amikor azért kapsz elismerő pillantásokat, mert szép a dekoltázsod, vagy mert jó lett a frizurád. Ez már nem nekem szól, hanem neki. Itt már a gyermekre vagyok büszke és örömmel beszélek a fejlődéséről (még ha ezt meg sem kérdezik, akkor is, elfogult anyuka effektus) és arról, hogy mennyire aktív esténként.
Tényleg gyönyörű korszak. Hordható pocakkal, büszkén és elégedetten viselem ezeket a heteket és azt szeretném, hogy minél tovább tartson a mi kis szimbiózisunk.
A terhesség elején volt egy korszak, amikor még nem lászott kimondottan a pocakom, de már kezdtem puffadni. Ez nem túl kellemes és kényelmetlen is, mert a kismamaruhák még nagyok, a régi ruháim pedig szűknek bizonyultak. Kimondottan utáltam magam ebben a helyzetben, holott nagyon vágytam a terhességre és egyébként örömet okozott a bennem fejlődő kis élet jelenléte.
De ha már a legszebb időszakról beszélek, akkor elsőként május 30.-a jut eszembe, amikor először adták át a helyet a buszon! Meglepett, hogy egy hölgy azonnal felpattant és szólt, hogy üljek le. Nem fogadtam el, mert csak pár megállót mentem, de hihetetlenül jó érzéssel töltött el. Most már látható. Nem egy jóllakott nőnek néznek, hanem kismamának! Az emberek az elején tapintatosak, amíg nem látszik kimondottan babás-pocaknak a pukli. Egy ideje egyre többen megállítanak, megszólítanak és megkérdezik, hogy csak nem baba jön? Sok kismama áradozott erről a korszakról és nehéz egészen pontosan leírni milyen érzés ez. Mennyire jó, hogy a boltban előre engednek, a járműveken átadják a helyüket (még nem volt olyan, hogy ez ne fordult volna elő, igaz, keveset közlekedem így), és kimondottan kedves mindenki.
Amikor Zsibi barátnőm mesélt erről, csak elképzelni tudtam, most már tapasztalom is. És furcsamód, nem olyan érzés, mint amikor azért kapsz elismerő pillantásokat, mert szép a dekoltázsod, vagy mert jó lett a frizurád. Ez már nem nekem szól, hanem neki. Itt már a gyermekre vagyok büszke és örömmel beszélek a fejlődéséről (még ha ezt meg sem kérdezik, akkor is, elfogult anyuka effektus) és arról, hogy mennyire aktív esténként.
Tényleg gyönyörű korszak. Hordható pocakkal, büszkén és elégedetten viselem ezeket a heteket és azt szeretném, hogy minél tovább tartson a mi kis szimbiózisunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.