Mostanában a napjaink kezdenek átváltozni a hosszanalvós napokból a hosszannemalvós napokba. Ez annak tudható be, hogy Heléna már szeretné napjai nagy részét aktívan tölteni és részt venni a mindennapokban, nehogy lemaradjon valamiről. Szerencsére a nemalvás az éjszakákra nem terjed ki teljes mértékben.
Ahhoz, hogy kellőképpen szórakoztassam, beszélek hozzá, hosszasan nézünk egymás szemeibe és próbálom kitalálni, hogy mivel is szórakoztathatnám hatékonyan. Ez nehéz, mert még nem vevő sem a játékokra sem az idétlen gügyögésre. Evvel szemben jobban szeret "sétálni" a lakásban (főként az köti le, amikor sötét szobából a világosba megyünk át), nézelődni a kis birodalmában, hintázni, masszázst venni kedvenc masszőrnőjétől, majd belebújni egy kád forró vízbe és megvitatni a mindennapi blog-eseményeket.
Ez nagyjából úgy zajlik, mint az öregeknél a híradó megrögzött követése a televízión keresztül vagy napilap olvasása. Mivel Heléna nem kíváncsi a Bux indexre, ezért a blogjával kapcsolatos eseményeket tárom fel neki. Nagyon boldog, hogy ennyien olvassátok (születése napján 2400 kattintás volt az oldalra!), dicséritek, írtok neki kedves sorokat, vagy csak csendben követitek a mindennapjait. Mióta tud erről a webnaplóról, amit neki készítek, ki nem hagyna egyetlen reggelt sem, amit én ennek szerkesztésével töltök (most is itt van a karjaimban).
Ma reggel azonban, amikor hamvas popsijára tiszta pelenka került és a további reggeli rituálénkat befejeztük, leültünk szétnézni a blogon, és történt valami, ami eddig még soha. Egy alaptomos webkamera megörökítette a kis blogger Helénámat, amint épp a - számára érkezett - kommenteket olvastam fel neki. Az arckifejezése a meghatóttságot és a csodálkozást tükrözi. Még nem dolgozta fel, hogy ennyi mindenki szereti és küld neki kedves üzeneteket.