2007. szeptember 24. este 23.00-kor, éppen 2 héttel a kiírt időpont előtt.
Ültem a számítógép előtt, a vendégek elmentek. Jó kedélyű, régi barátokkal töltött este után még egy kicsit szörföztem, majd miután Heléna szokatlanul aktív volt (néha fájdalmasan is), úgy döntöttel elmegyünk lefeküdni. Tíz ágyban töltött perc után, hirtelen ki kellett mennem a mosdóba, ahol rájöttem, hogy nem az inkontinencia tünetei jelentkeznek rajtam, hanem ez már magaztvíz! Szóltam a férjemnek (ex. Bogyóapu, jelenleg Apuci szerepben díszeleg), hogy folyik a magzatvíz! Felriadva álmából ennyit mondott- Nagyszerű! Akkor megyünk indulunk! Nem mondhattam magam kifejezetten nyugodtnak, de a nevetés fogott el a félig álomban lévő férjem reakcióján.
Gyors pakolászás, tekintettel a kései időpontra, csak egy e-mail Ádámnak (fontos kulcsszereplő), bejegyzés a blogra (szintén kihagyhatatlan!), pár telefon, üzenet a hozzám közel álló barátoknak és már a Szt. István kórház kapujában találtam magam.