Tulipános

Bogyólánynak mostanra, mint már írtuk kifejlődött a hallása, és ez csak tökéletesedni fog. Néha el is szoktam gondolkodni, hogy ha neki veszek valamit, vagy épp Bogyóapuval beszéljük meg a bevásárolandó dolgait, akkor nem kéne-e halkabban beszélni, nehogy tudomást szerezzen az apró meglepetésekről... Persze mindezt viccesen szoktam magamban taglalgatni.
Utánakerestem és a tegnapi cikkben, Az anyaméh csodálatos világában meg is találtam az erre vonatkozó leírást:

Ha távolról halk zene vagy egy kellemes, megnyugtató hang hallatszik, a baba biztonságban érzi magát és elalszik. Ha az anya megijed, magzata mozdulatlanná válik, szorongani kezd, bevackolja magát a méh legbelső sarkába. Agresszív, hangos zene hatására tiltakozásul rugdalózni kezd.

Egy kísérletben édesanyákat arra kértek, hogy terhességük utolsó hat hetében napi két alkalommal ugyanazt a mesét mondják el magzatuknak, majd egy magnóra a mese mellé két ugyanolyan hosszúságú szöveget is felmondtak. Ezután a magnót egy speciális cumival összekötötték. A cumi eltérő ritmusú szopogatásával be lehetett indítani a babák által ismert mesét, illetve az ismeretlen szöveget. A csecsemők, születésük után néhány órával abban a ritmusban kezdtek el szopni, amivel az ismerős mesemotívumokat tudták beindítani.
Nyilvánvalóvá vált, hogy a magzat már a terhesség második harmadától képes feldolgozni az akusztikus hatásokat, és erőteljesebb szívdobogással vagy mozgással reagál azokra. A hallás nagyon gyorsan fejlődik. A 26. terhességi héttől a baba kétséget kizáróan meg tudja különböztetni a hangokat: hallja a külvilág zaját és a belső világ hangjait. Nagyjából úgy, mintha belemerülnénk egy nagy kád vízbe és onnan figyelnénk, mi történik körülöttünk.

Tegnap Bogyóapu azzal szórakozott, hogy a vihar miatt elővett zseblámpával világítgatott Bogyólánynak. Nem igazán értettünk egyet abban, hogy ez most jó vagy rossz a gyerekre nézve, de én egyértelműen károsnak és szokatlannak tartottam, figyelembe véve, hogy ilyen fényhatás nem igazán szokta érni a Kishölgyet. Ezért összeszedtem ezzel kapcsolatban pár információt a Babázó jóvoltából, és íme:
A méhben kevés látnivaló van, mivel az anya hasa, illetve a ruhák nem sok fényt engednek be. Amikor a nap a mama hasára süt, akkor odabent sötétvörös homályt érzékelnek a kicsik, és általában kedvelik azt. A magzat szeme általában csukva van, hiszen a látóképesség csak a születés után fejlődik ki.

Ennek ellenére a babák már a terhesség 14-17. hetében, amikor bizonyos vizsgálatok elvégzéséhez a magzatvízből kell mintát venniük az orvosoknak, úgy viselkednek, mintha látnának. Ilyenkor ultrahangos kontroll mellett tűt vezetnek az anyaméhbe, és a monitoron jól követhető, hogy a kicsik - bár szemük csukva van - elhúzódnak a tű elől. Egy német orvos egy hasonló beavatkozás alkalmával megfigyelte, hogy egy 24 hetes magzat, akihez véletlenül hozzáért a tű, kezével eltolta és ráütött.
Az is nyilvánvaló, hogy bár a kicsik nem látnak, szemgolyójuk mozog, mintha gyakorolni akarnának. A 16. héttől megfigyelhető, hogy a szemgolyót lassan ide-oda mozgatják, a 23. héttől gyorsul ez a mozgás, majd a 26. héttől időnként fel is nyitják a szemhéjukat.
Mindenki leszűrheti, hogy jót tett-e Bogyóapu vagy sem. Én úgy gondolom, hogy ekkora mértékben, ilyen közelről és ilyen intenzitással mégse háborgassuk pici lánykánk nyugalmát.

Így jellemezte pár hete az orvosom is ezt a korszakot, amikor a terheség stabilnak mondható, túl vagyunk a szűréseken még nem olyan nagy a pocak, hogy megterhelné a szervezetem, mozoghatok, sportolhatok vígan, és most csak kettőnkre koncentrálhatok. Mocorog, ott van, érzem a kis balerina mozgáskoordinációs gyakorlatait, amelyek nagy örömmel töltenek.
A terhesség elején volt egy korszak, amikor még nem lászott kimondottan a pocakom, de már kezdtem puffadni. Ez nem túl kellemes és kényelmetlen is, mert a kismamaruhák még nagyok, a régi ruháim pedig szűknek bizonyultak. Kimondottan utáltam magam ebben a helyzetben, holott nagyon vágytam a terhességre és egyébként örömet okozott a bennem fejlődő kis élet jelenléte.
De ha már a legszebb időszakról beszélek, akkor elsőként május 30.-a jut eszembe, amikor először adták át a helyet a buszon! Meglepett, hogy egy hölgy azonnal felpattant és szólt, hogy üljek le. Nem fogadtam el, mert csak pár megállót mentem, de hihetetlenül jó érzéssel töltött el. Most már látható. Nem egy jóllakott nőnek néznek, hanem kismamának! Az emberek az elején tapintatosak, amíg nem látszik kimondottan babás-pocaknak a pukli. Egy ideje egyre többen megállítanak, megszólítanak és megkérdezik, hogy csak nem baba jön? Sok kismama áradozott erről a korszakról és nehéz egészen pontosan leírni milyen érzés ez. Mennyire jó, hogy a boltban előre engednek, a járműveken átadják a helyüket (még nem volt olyan, hogy ez ne fordult volna elő, igaz, keveset közlekedem így), és kimondottan kedves mindenki.
Amikor Zsibi barátnőm mesélt erről, csak elképzelni tudtam, most már tapasztalom is. És furcsamód, nem olyan érzés, mint amikor azért kapsz elismerő pillantásokat, mert szép a dekoltázsod, vagy mert jó lett a frizurád. Ez már nem nekem szól, hanem neki. Itt már a gyermekre vagyok büszke és örömmel beszélek a fejlődéséről (még ha ezt meg sem kérdezik, akkor is, elfogult anyuka effektus) és arról, hogy mennyire aktív esténként.
Tényleg gyönyörű korszak. Hordható pocakkal, büszkén és elégedetten viselem ezeket a heteket és azt szeretném, hogy minél tovább tartson a mi kis szimbiózisunk.

Kint relaxáltunk a tengerparton, amikor itthon pörögtek az események és új szülők születtek. Ismét! Már egyszer írtam arról, hogy milyen szerencsés időszak ez, és mekkora boldogsággal tölt el bennünket a sok-sok pozitív teszt és a lengedező babapopsiillat ( Bíborszél nyomán, akinek továbbra is szurkolunk! ).
Nos, had említsem meg azt a három pici tojáskát ( Anyukájuk hívja így őket), akik most kikelni látszanak és jó úton haladnak a gyönyörű magzatkorszak felé. Aznap, amikor megtudtuk, Bogyólány hatalmas bukfenceket vetett és továbbra is érdeklődik a babák fejlődését illetően, mert nagyon várja a lehetséges játszópajtásokat.

Ez már egy jó kis hét, ugyanis, ha most valamilyen úton-módon úgy döntene Bogyólány, hogy meg akar születni, akkor egy jól felszerelt kórházban van esély a megmentésére.
Természetesen, ez még eszébe sem jutott, mert azt mondja, nagyon jól érzi magát itt a pocakban és nem kíván még egy darabig senkit sem látni, majd ha itt lesz az ideje.
Azért is, mert most nagyon érdekli az új elfoglaltsága, a szörflaktáns termelés. A tüdő léghólyagocskáit, amelyeket keresztül a gázcsere végbemegy, egy szappanbuborékhoz lehet hasonlítani, és a szörfaktáns - angolul surfactant - az az anyag, amely nem engedi, hogy ezek a buborékok összeessenek és összetapadjanak kilégzés közben. Ráadásul még több izgalmas, új érzésekkel bővül, ugyanis most kezdi el érezni, hogy mikor van fejjel lefelé és mikor nem, gyakorolja az egyensúlyozást! Megkezdődik a fehérvérsejtek termelődése, amelyek a fertőzések és betegségek ellen nyújtanak védelmet.
És végül, de nem elhanyagolható információ, hogy egyre "látványosabban" köhög és csuklik, mindenki nagy-nagy örömére.
A lány óriási méreteket öltött, több, mint 30 centi! (sőt! a vonalzóm szerint 34), nézegettem is a pocakomat, hogy hol fér el egy ekkora gyerek??? Igaz, hogy nem vagyok kicsi pocakú, de azért 30 centi, az mégiscsak nagy már.

Bogyólányból temperamentumos kislány lesz, ha az anyukája génjeit örökli, ez biztos. De hogy kismagaztként már bemutassa karakán voltát, az nagy meglepetésként ért bennünket  a 23.- hét végén, éppen apák napján!
Történt ugyanis, hogy Bogyóapu a kommunikáció azon formáját választotta, hogy fülét a pocakomra tapasztotta és közben dobolt az ujjaival a hasamon egy  - feltehetőleg - a lányának nem túl szimpatikus dobjátékot, és erre az úgy reagált, hogy behúzott egyet Bogyóapunak!
Én is éreztem és Bogyóapu is felkapta a fejét, azzal a felkiáltással, hogy '"történt valami!". Ezen jót nevettünk, mégpedig akkorát, hogy a lány megszégyelhette magát és egész nap büntetésben volt, nem is jelentkezett egy jó darabig. Valószínűsítem, hogy ezért, mert érezte, hogy nem illő Apunak behúzni egy ilyen jeles napon.
Mérföldkő ez, mert ekkora erővel kifejtett box-edzés még nem zajlott le Bogyóapu jelenlétében és illő - nem illő, mi örültünk neki.

Pénteken -azaz, tegnap- ismét ultrahangon voltunk, amiben volt egy pici csalódásom, mert nem készült újabb sztárfotó, csak egy kevésbé előnyös kép Bogyólányról. Sebaj, gondoltam, nem lehet mindig mindenki fitt és jólfésült. Érthető, hogy nem fordította felénk az arcát, vagy ha igen, akkor grimaszokat vágott...
A doktor bácsi mindent rendben talált, nem volt semmi mondani valója, hiszen mindent leírt a papírra. A terhesség stabil, jól vagyunk, a gyomorbántalmak szerinte egyértelműen savasodás miatt vannak, szedjek Rennie-t. Életemben ilyen rossz tablettát még nem rágtam el, és nem is segít.
Ultrahangos papíromon szereplő adatok:
Magzat fekvése: koponyavégű hosszfekvés

• Fejkörfogat: 214,8 mm
• Haskörfogat: 181,7 mm
• Combcsont: 42,8 mm

Jó szívműködés, jó életjelenségek.
Telt gyomor és hólyag, mko.norm. veseállomány.
Lepény mellső falon tapad, átlagos mennyiségű magzatvíz.
Súlybecslés: 595 g
A biometriai adatok alapján a grav.s. 23w+3d-nak felel meg.
Az érvényben lévő MSZNUT protokoll alapján elvégzett vizsgálat szerint jelenleg durva fejlődési rendellenesség nem látható.
A felvétel ismét látványos, már többször megnéztem. Mutogatta a talpait, a kis kezeit a füléhez tapasztotta és a grimaszolgatott, mint aki nem ért egyet a magánlaksértés különös módjával.
Kicsit furcsa érzés volt, ugyanis a lábai szinte a bordáim alatt közvetlenül kapálóztak, a kis feje pedig a hasam alatt volt. Alien, mondta rá Bogyóapu, aki ma ünnepel, hiszen apák napja van és mi igyekszünk mindenben a kedvében járni :)

Kellemes négy napot töltöttünk Dalmáciában és a Kishölgy nagyon élvezte a pihenést , a napfényt, a vizet és a tenger morajlását. Egy  fotó az idillről:

Mi most az Adrián nyaralunk pár napot. Ha minden igaz, ma érkezünk haza, hogy a holnapi UH-kontrollon részt vehessünk a doktor bácsinál. Előrelátóan, hétfőtől-szerdáig, meg lettek írva a bejegyzések és a blog.hu szervere naponta frissítette az oldalt, hogy az olvasóink ne maradjanak infomációk nélkül.
Holnap, remélhetőleg már "élőben" jelentkezünk az ultrahang-eredményünkkel.
Addig is mindenkit szeretettel ölelünk!

Erről nagyon rég nem írtam, ígyhát beszámolok picit arról, hogy jelenleg milyen vitaminokat viszek be a szervezetembe a 23. héten, a sok zöldség-gyümölcs felett, annak érdekében, hogy a lányom ne szenvedjen hiányt semmiből.
Naponta: 2x Magnerot, ez a magnézium
             1x Ferro-folgamma, ez a vas tabletta
             1x Cetebe, ez a C-vitamin
             1X Folsav, ami a folsav, a vitaminok felsívódásáért
Ezeket külön-külön szedem, ügyelve arra, hogy tartsak pár óra szünetet a vas és magnézium tabletták között, mert a kettő együtt nem optimális, mivel az egyik izom-lazító, a másik izomösszehúzódást-fokozó és gátolják egymás felszívódását a szervezetben.
A magnéziumra a korai vetélés vagy koraszülés megelőzéséért van szükség és nem árt folyamatosan szedni, annak ellenére sem, ha az étkezésünket úgy alakítjuk, hogy azokban is benne legyen. Pl. csonthéjasok, tejtermék, tojás, gabonafélék, zöld levelű zöldségek.
A vas fontos vitaminunk, amely a kimerültség ellen nyújt védelmet és egy fehérjével összekapcsolódva a hemoglobint alkotja, amely az oxigén szállításáért felelős a szervezetben. Sok vas van a gabonamagvakban, teljes kiőrlésű kenyérben, lencsében, babban, brokkoliban és burgonyában.
Rapszodikusan, hetente 2-3 alkalommal még kiegészítem a vitaminokat a következőkkel:

• Elevit - terhesvitamin
• Calcium - a csontokért

Elevitet már lassan el is lehet hagyni, a védőnő szerint, de én még szedegetem, a Calciumot pedig a csontosodást megkezdődően szedtem naponta, de már azt is csak rapszodikusan.