Tulipános

Hálás vagyok a Szent István kórháznak, Kári Magdolnának, a szülésznőmnek és az orvosomnak, Gasztonyi Zoltánnak, mert lehetővé tették, hogy úgy szülhessek, ahogy szerettem volna,(kisebb félreértések ellenére) szép szülésem volt és Helénát mindenki megcsodálhatta az első pillanataiban!
Amikor rajtam pihegett és szokni kezdte ezt a furcsa, idegen világot, sorra bejöhetett mindenki, aki értünk izgult a folyosón - és fontos volt számunkra - és megnézhette a kislányomat. A fürdetésnél is többen lehettek jelen, ez sokat jelentett nekünk. Ő volt a főszerelő és mindenki, aki kíváncsi volt rá ott lehetett az első levegővételeknél. Szép élmény. Legközelebb is ebben a bababarát kórházban szeretnék szülni.
Mi is a bababarát kórház? A WHO és az UNICEF  összeállított egy kezdeményezést Bababarát Kórház kezdeményezés-címen. Ennek a kezdeményezésnek a célja, hogy az újszülöttet ne válasszák el az anyától ezzel támogatván a szoptatást.
Magyarországon jelenleg mindössze nyolc (!) babarát kórház van, melyek megfelelnek a tíz pontnak, amit összeállítottak:

• Szent István Kórház, Budapest
• MÁV Kórház, Budapest
• Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
• Vaszary Kolos Kórház, Esztergom
• Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Győr
• BAZ Megyei Kórház, Miskolc
• Semmelweis Kórház, Miskolc
• Szent Lázár Megyei Kórház, Salgótarján

A tíz pont pedig a következő:
1. A kórház rendelkezzen írásos szoptatási irányelvekkel, amelyeket rendszeresen ismertessenek az egészségügyi dolgozókkal.

2. Minden egészségügyi dolgozó kapjon megfelelő gyakorlati felkészítést az irányelvek alkalmazásához.
3. Tájékoztassanak minden várandós anyát a szoptatás előnyeiről és módjáról.
4. Segítsék hozzá az anyákat, hogy az újszülött már a születést követő első félórában a mellükre tehessék.
5. Mutassák meg az anyáknak, hogyan kell szoptatni és a tejelválasztást fenntartani, még akkor is, ha valamilyen okból el vannak különítve újszülöttjüktől.
6. Csak orvosi indikáció esetén kapjon a csecsemő anyatejen kívül más ételt vagy italt.
7. Legyen általános gyakorlat az anya és az újszülött együttes elhelyezése a nap 24 órájában.
8. Ösztönözzék az anyákat, hogy az újszülött igényeinek megfelelően szoptassanak.
9. A szoptatott csecsemőnek ne adjanak cumit.
10. Támogassák a szoptatást segítő anyacsoportok létrehozását és az egészségügyi intézményekből távozó anyákat irányítsák ezekhez.

Bal oldalamon a doki állt, Magdi a jobbon és utasított, hogy mit tegyek. Nehéz volt abban a helyzetben mindent megfelelően csinálni, de igyekeztem. Úgy vettem a levegőt, ahogy mondta felhúztam a lábam, de nem eléggé. Egyiket a doki, másikat Kriszta tartotta. Közben fájásgyengeségem volt, nem volt elég erős, ezért a doki az oxitocint javasolta. Nekem már mindegy volt, örültem, hogy történik valami.
Bekötötték és újra erősnek éreztem a fájásokat, szaporodtak és Heléna haladt előre. Egy ponton Magdi nem engedte, hogy nyomjak. Jött a fájás és vissza kellett tartanom, kilihegtem a fájdalmat, és utána ismét nyomhattam.
9 óra 43 perckor Heléna megérkezett! Iszonyatosan fájt, de ott volt! Láttam a kis testét, ami lila volt és magzatmázas. Nem sírt, csak lányosan nyögdécselt, kinyitotta a hatamlas szemeit és nézett maga elé.
Ekkor a doki felhúzta a hálóingem, hogy a lányomat közvetlenül a testemre tehessék. Nagyon jó érzés volt, ahogy ott pihegett a mellemen. Nyögdécselt és reszketett. Hirtelen azt sem tudtam mit kezdjek a helyzettel. Olyan volt az egész, mint egy álom! Hozzám tartozik egy kis élet, akivel kilenc hónapig egy testben voltunk, velem volt mindenütt, én tápláltam és bennem fejlődött, most pedig itt van és a mellemen keres biztonságot a nagy ismeretlenben. Még sírni sem tudtam.

Krisztával számolgattuk a fájásokat és időtartamukat, valamint a köztük lévő szüneteket. Négy percenként jelentkeztek és egy-fél percig tartottak. Ezek már iszonyatosan fájtak, reggeli hat-fél hét lehetett.
Fél hat körül CTG-t készítettek, ekkor nem lett megvizsgálva a méhszáj, pedig jó lett volna. Magdi, a szülésznőm fél kilencre érkezett, "kikaptam", amiért nem értesítettem, pedig én csak a kolleganőjére hallgattam. Ezentúl másként teszek, ha legközelebb szülünk.
Tehát, fél kilenckor megvizsgált, járni nem tudtam a fájdalomtól. Azt mondta ne hisztizzek, én tartottam magam ahhoz, hogy belerokkanok a fájdalomba. Kiderült, hogy, ekkor már nem volt méhszáj! - Szülünk! - mondta.
Innentől nem sok minden világos. A doki végigszáguldott a városon, be is ért az utolsó fél óránkra (talán annyi volt még).
Magdi megkérdezte, melyik a legkényelmesebb pozíció? Én a négykézlábast választottam, kaptam egy nagy labdát, amit ölelhettem és a derekamra valami forró bogyókat helyezett, hogy enyhítse a fájdalmat. -ekkor már arra gondoltam, hogy EDÁ-t kérek, de nem akartam gyáva lenni, inkább tűrtem és csináltam, amit mond.- Ugyan ez a pozíció volt a leg kényelmesebb nekem, de Heléna nem akart előrébb jönni a szülőcsatornában.
Később oldalra fordított, az sem volt hatékony, és úgy döntöttünk, hogy hanyat fekve, felhúzott lábakkal szülöm meg Helénát.
Krisztina megérkezett, de egy félreértés folytán Magdi kiküldte, pedig a dokinak sem volt kifogása ellene, hogy többen legyünk bent. Mire utána mentek, már a külső folyosón volt, nem érték utol. Nagyon sajnálom, mert szerettem volna, ha ő is részese a csodánknak, hiszen együtt készültünk rá  - bár szégyelltem magam, hogy ennyire kivetkőzök magamból, örültem volna, ha senki nem lát ebben az állapotban.

Mire felvették az adatainkat, megvizsgált az ügyeletes szülésznő és elkészült a CTG vizsgálat is, már szeptember 25.-t írtunk.
Kaptunk egy szülőszobát (nem, Ádám, ez a szoba nem tudott szülni!), ennek kifejezetten örültem, mert nagy félelmem volt, hogy épp teltházkor érkezünk. Mivel fájásaim nem voltak, kitágulva nem voltam, azt mondták, hogy pihenjek reggelig, ha nincs semmi változás, kapom az oxitocint (ezt nem akartam!). Az ügyeletes azt tanácsolta, hogy ne hívjam még a szülésznőmet, Magdit, mert itt másnap délig semmi nem fog történni. (jó paciens vagyok, hallgattam rá, pedig nem kellett volna).
Hajnali 2.00-3.00 óra körül elkezdődtek a fájások. Közben tartottuk a kapcsolatot Ádámmal és párjával, Krisztivel, hogy hol tartok, mivel Krisztit kértem meg, hogy legyen bent a szülésnél.
A fájások elviselhetőek voltak, szépen kifújtam őket, ahogy a jógán tanultam, működött is a légzésgyakorlat, két fájás között jó volt a kedvem és akármit csinálhattam.
Elérkezett a 4.00 óra, bejött az ügyeletes szülésznő, aki megvizsgálta a méhszájat és 2 centi tágulatot diagnosztizált. Továbbra is tartotta magát ahhoz, hogy délig nem lesz gyerek. A fájások ekkor kezdtek szaporodni, már 15-10 percesek voltak.
Fél hat körül megérkezett a másik barátnőm (szintén Krisztina), hogy támogasson és segítsen. Tudni kell, hogy az akkor még Bogyóapu címmel büszkélkedő fiatalember nem szeretett volna bent lenni a szülésnél és a fájásaimat sem szívesen nézte végig, így mindenkit maga elé engedett hozzám. Szerencsés vagyok ilyen szempontból, mert sok barátom, barátnőm van, akikre számíthattam akár a jelenlétükkel, akár telefonon keresztül.

2007. szeptember 24. este 23.00-kor, éppen 2 héttel a kiírt időpont előtt.
Ültem a számítógép előtt, a vendégek elmentek. Jó kedélyű, régi barátokkal töltött este után még egy kicsit szörföztem, majd miután Heléna szokatlanul aktív volt (néha fájdalmasan is), úgy döntöttel elmegyünk lefeküdni. Tíz ágyban töltött perc után, hirtelen ki kellett mennem a mosdóba, ahol rájöttem, hogy nem az inkontinencia tünetei jelentkeznek rajtam, hanem ez már magaztvíz! Szóltam a férjemnek (ex. Bogyóapu, jelenleg Apuci szerepben díszeleg), hogy folyik a magzatvíz! Felriadva álmából ennyit mondott- Nagyszerű! Akkor megyünk indulunk! Nem mondhattam magam kifejezetten nyugodtnak, de a nevetés fogott el a félig álomban lévő férjem reakcióján.
Gyors pakolászás, tekintettel a kései időpontra, csak egy e-mail Ádámnak (fontos kulcsszereplő), bejegyzés a blogra (szintén kihagyhatatlan!), pár telefon, üzenet a hozzám közel álló barátoknak és már a Szt. István kórház kapujában találtam magam.

Szeptember 28-án, pénteken hazaengedtek a kórházból. Mindent rendben találtak, kicsi Heléna egészséges, jól eszik, (van is mit, szerencsére) és a kezdeti 20 dekás fogyás után már szépen hízik.
Jó volt hazajönni. Helénának még meg kell szoknia az új környezetet, és ebben mi nagyon sokat segítünk neki.
Az apja szerelmes belé. Minden nap elmondja, hogy csodaszép kislányt szültem neki, megköszöni és közli, hogy szerelmes a lányába! Nincs ennél jobb érzés. Tegnap történelmi pillanatunk volt, mert a négy napos lányát végre ölbe merte venni és meglepetésszerűen kijöttek hozzám a konyhába!
A kishölgy már látogatókat is fogadott! A családon kívül természetesen Ádámék is eljöttek hozzánk. Nagyszerű partidélutánt csaptunk a segítségükkel (Ádám főzött, Kriszti mosogatott- köszönjük!).
Mindenkinek köszönjük az érdeklődést és a kedves üzeneteket! Sajnos időhiány miatt nem tudok mindenkinek személyesen válaszolni, de amint tudom igyekszem pótolni a lemaradást. Szüléstörténet és képek is lesznek, ha a kisasszony beleegyezését adja mindehhez (értsd: ideenged a géphez ).

Szerdán sikerült lencsevégre kapni az éppen blogoló ex-terhes kismamát, Heléna édesanyját - Ingridet! A képeken jól látható, amint a szerdai bejegyzését írja, amit még szülés előtt megírt, most csak aktualizálta. A szemfüles (és jóképű!) lesifotósnak sikerült megörökítenie ezt a rég várt pillanatot, amikor a blogger-kismami (éppen kiszabadul a gyorshajtásért letöltött kétnapos börtönbüntetéséről - Ez most nem az a hír Ádám! - a szerk.), hosszú idő után ismét billentyűzetet ragad! Az egyik képen a sztárblogger szinte teljes egészében látható és jól kivehető, hogy a vegetáriánus kismama nem is fóka se nem jóllakott kis elefánt.
Az ügyről így nyilatkozik a híres fotós, aki egyben designer is:
"Ott álltunk a kórházban, a szülészet folyosóján a tömegben, nagyszülők jöttek mentek, nagy volt a nyüzsgés. Ingrid vidám volt és szép. Pont mint a képeken, ahogy elképzelné az ember. A bloggerek szépek. Közvetlen volt és kedves. Nem köpött le, nem vert össze, nem tépki ki a kezemből a kamerámat, de nem nagyon engedte, hogy fotózzam. Aztán megjött a férje David Back... Zsolti, aki nem akarta megfogni a gyereket, de odavágott Ingridhez egy laptopot egy 3G mobil internetes adóvevővel. Én először megdöbbentem, hogy miért egy windowsos gépet hoz be és miért nem az Apple-t, de aztán gondoltam, hogy ez is egyfajta sznob különcség, hisz mindenki tudja, hogy egy ekkora komoly és híres blogger nem Mikrofos Winfos PC-n blogol, hanem Apple Mac-en hehe - így akart bennünket sokkolni, hiába sztár na!
Egyszer csak odanéztem és megláttam, hogy blogol, elkezdett remegni a kezem, nem számítottam erre, de szerencsére a kamerám a nyakamban lógott és gyorsan tudtam kettőt exponálni mielőtt elájultam volna és a földre csattantam, mint egy kétméteres margarinnal kent uborkás szendvics."

Sziasztok! Meghatódva olvastam soraitokat. Kedvesek vagytok én meg rettentően hálás, hogy ennyien írtatok. Első sorban Ádámnak, hogy ilyen sokat segít a blogban. Most csak pár percre kaptam internetet, szüléstörténetünk még nincs, de hamarosan összeállítom és hétvégén talán már olvasható lesz.
Jól vagyunk és szokjuk egymást. Már rég készültünk erre a helyzetre. Ennek ellenére váratlanul indult be a szülés, nem így terveztük. Olyannyira, hogy ez a bejegyzés még váratott magára. Már korábban megírtam. Egy részét, ami most tárgytalanná vált, kitöröltem, de be szeretném mutatni a dalt, amit az utolsó 2 in 1 napokban dúdoltunk és táncoltunk rá. Lehet, hogy ez is segített?? Így utólag bármit bemagyaráz az ember magának.
Beach Boys: Wouldn't it be nice, amit az egyik kedvenc filmünkben, a Az első 50 randi-ban ismertünk és szerettünk meg.
Igazából a fiatalságról szól, és arról, hogy milyen jó lenne felnőni és azt csinálni, amit szerenénk, elmenekülni, megházasodni. Mi ezt átértelmeztük magunkra alakítva, mégpedig úgy, hogy milyen jó lesz majd együtt. A dal igen energikus, jó kedvet áraszt, ennek keletkezéséről így beszél Brian Wilson, a szerző: "Tony és én elképzeltünk egy szituációt. Egy bizonyos vibrációt éreztünk a szívünkben. Zenébe öntöttük ezt az érzést, és igazán elégedettek voltunk az eredménnyel. A "Wouldn’t It Be Nice" nagyon rövid és nagyon élénk dal."

Ma hajnali 2-kor ébredtek. Heléna 4-5 órákat alszik, majd amíg ismét el nem alszik addig szopik. "Diszkréten sír és nyöszörög, de csak akkor ha valami nem tetszik neki". Álmában mosolyog. Hajnali héttől alszik. Ingrid sokkal erősebb, már megrendelte a vega kaját, továbbá sok gyümölcsöt kíván és kakaót. Sétálgat, semmi gond vele, de még vannak fájdalmai. Picit már ment össze és jó kedve van. Mindig van nála valaki, rokonok, barátok stb. Ma 4-re megyünk Krisztivel. Tehát este újra írok és lesznek új képek is.

Ingridet is utolérte a kommunisták egészségügyi reformja, a kórház leépítés és ágyhiány: 2 kismamát még bezsúfoltak a kórterembe, így most heten vannak. Eredetileg péntek reggel engedik haza, de a fenti ok miatt ő már holnap hazamenne. Megértem. (köszönjük Fletó bácsi)