Tulipános

Mindenki életében eljön a pillanat, amikor továbbáll és elhurcolkodik valahonnan máshová. Ez történik most velünk is. Kinőttük a blogponthu kapacitásait, szegény már nem bír el velünk, én pedig előkotortam a szekrény alján porosodó, régi honlapomat és oda viszem át az oldalt.
Mint minden költözés, ez is időbe telik, úgy az áthurcolkdás, mint az új otthon kicsinosítása. Azért remélem megéri kivárni azt a pár napot, amíg végleges formába öntődik.

Fontosnak tartom írni a témáról, mert már megtapasztaltam és tudom, hogy milyen nagy jelentősége van az állóképességnek a terhesség alatt, szülés közben és a baba körüli teendők elvégzésénél. És összekapcsolva a kellemest a hasznossal, az sem elhanyagolható, ha nem nézünk ki úgy, mint egy túlexponált bölény.
A szülés utáni fittség titka még a terhesség alatti mozgásban és egészséges táplálkozásban rejlik. Szülés után sportolásra nemigen van lehetőség, de a kisbaba mindent megtesz azért, hogy az anyuka ne érezze magát eltunyultnak. Nálunk legalábbis ez így zajlik. Heléna szereti, ha kényeztetjük és ebbe az is bele tartozik, hogy sétálunk vele, a karunkban ringatjuk és mindeközben érzi a közelségünket. Az első hetekben ez teljesen normális, hiszen a baba mindent szeret, ami a méhen belüli életére emlékezteti. Hallja a szívverésem, érzi a biztonságos ölelő karokat, és ugyanúgy ringatózik, mint amikor az anyaméhben élte át a mindennapi mozgást, tornát.
Tehát, ha nem is lehet sportolni szoptatás alatt, mozogni akkor is lehet a babával, akit amíg álomba ringatunk az alakunkat is formáljuk. Ezt Bogyóapu "fedezte" fel, amikor figyelemmel kísérte Heléna altatását, amint éppen egyik kedvenc zenénkre ringattam.
Az evésben is segít a baba, mert az is megoldható, hogy többször együnk keveset, ahogyan azt több táplálkozáskutató is tanácsolja. A baba mellett nem is lehet akkor enni, amikor akarunk, így ez úgy oldható meg, hogy amikor van egy kis időnk, akkor bekapunk pár falatot, és legközelebb, amikor akad időnk, ismét.
Az édességet el lehet felejteni, csokit nem is ajánlatos szoptatás alatt enni. A folyadékbevitel pedig egyszerűen működik, mert ilyenkor a szervezet rengeteget kíván és a legjobb szomjoltó a víz. Napi két liter elfogyasztása a szoptatások mellett igazán nem okoz gondot.
Ezek mellett a feltételek mellett nagyon könnyen megy a fittség megőrzése és az alak visszanyerése. Mindkettő fontos. Előző a babának és az állóképességnek tesz jót, a másik pedig a léleknek.

Egy kezdő szülő-csapatál mindig akadnak nehézségek, hiszen az új szerep megdolgoztat minden érzéket, tudást, kapacitást és állóképességet. Tagadhatatlan, hogy mindenki követ el hibákat és bakikat gyereknevelés során, főleg ha még csak a tesztpilótával "dolgozik". Nem tartanám hitelesnek a blog folytatását Heléna rózsaszín életéről, ha nem ejtenék el egy-egy szomorú, ám annál igazabb valóságbuborékot a mindennapjainkból.
Első alkalommal a szépítkező szerek világába nyújtanék betekintést, ugyanis Kislányunknak nehézségei akadtak a kenceficékkel. Pontosabban bennünket tréfált meg a sok tubus és doboz, amiben a mindennapi tisztálkodó- és ápoló szereket tartjuk.
Az egyes számú baki az első itthon töltött napokon történt. A kedves szülőknek a fürdető és a popsikrém megkülönböztetése okozott komoly gondot, így Heléna az első napokban fordítva használta ezeket a patikai készítményeket. Nagyot szórakoztunk, amikor rájöttünk a saját tudatlanságunkra, de szerencsére nagyobb baj nem történt.
A második nagyobb próbatétel akkor történt, amikor én éppen a szokásos hétvégi iskolai napomat töltöttem és Heléna az Apukával és a nagyszülőkkel volt túlélő túrán. Ekkor Apuka a pelenka cserénél - bizonyos zavaró körülmények miatt - véletlenül a mellbimbó-ápoló kenőcsöt alkalmazta tisztába tételnél. Mindezt egészen pontosan két alkalommal. Problémát ez sem okozott, inkább nagy derültséget.
Ilyenkor ráeszmélek arra, hogy az ösztön és a gyakorlatiasság terén van még mit fejlesztenünk magunkon, bár a helyzet egyáltalán nem tűnik reménytelennek, amikor ebben a csodálatos, hamvas bőrű nyugodtan alvó kisbabában gyönyörködöm.

Ha már vasárnap, akkor egy finom desszertet ajánlunk. Krisztina barátnőmtől kaptam, aki nagy konyhaművésznő, sütemények specialistája és nem utolsó sorban Heléna barátnője. Amikor megtalálta ezt a receptet, átküldte nekünk és mi most nem vagyunk irigyek, közzétesszük, hogy mások is kipróbálhassák. Helénának amúgyis várnia kell egy kis ideig, mire megkóstolhatja a róla elnevezett finomságot.
Szép Heléna körtéje
4 szép, érett körte, fél citrom leve, 15 dkg cukor, 1 vaníliarúd kikapart magjai, 5 dl víz 10 dkg étcsokoládé, 1 dl tejszín,1 ek. vaj, 8 gombóc vaníliafagylalt

A körtéket hámozzuk meg, úgy, hogy egyben maradjanak, és a száruk is megmaradjon.
Vágjuk ki a magházukat, és azonnal dörzsöljük be a citromlével, hogy ne barnuljanak meg. A vizet forraljuk fel a vanília magjával és a cukorral, majd vegyük le a lángot alacsony hőfokra. Lefedve kis lángon főzzük meg a körtéket, úgy, hogy megpuhuljanak, de ne főjenek szét. Ez a körte fajtájától függően kb. 10-15 perc. Hagyjuk teljesen kihűlni a körtéket. A csokoládéöntethez az étcsokoládét gőz fölött olvasszuk meg, keverjük hozzá a tejszínt és a vajat. A körtékre csurgassuk rá a forró csokoládét, tálaljunk mellé vaníliafagylaltot.

Jó étvágyat!

Első látogatást tettük a gyermekorvosnál. Nem betegség miatt, hanem egészséges tanácsadáson jártunk, ez volt az egy hónapos kontroll. Ilyenkor lemérik a gyermek súlyát, a hosszát, megvizsgálják a reflexeket, a kis testét, hogy minden rendben van-e és megbeszéljük a felmerülő kérdéseket.
Felmerülő kérdéseim nem voltak. Helénára nincs panasz. Hatalmasat nőtt, amit már megírtam egyszer. Reméljük, hogy ez a folyamat vissza fog venni a gyorsaságából, mert ha így haladunk, Helénából óriásbébi lesz. Az orvos szerint tápláló az anyatej és sok van belőle, a kislányom pedig ügyesen szopik. (anyuka mindemellett nagyon csinos és fitt, szinte hihetetlen számukra - orvos és védőnő - ezért körbejártak bennünket a rendelőben, mintha földönkívüliek lennénk)
Heléna 2770-ről 4110-grammra tornázta fel magát négy hét alatt! Hossza pedig 52 cm-ről 55-re növekedett!
Tovább szedi a vitaminokat, melyekből két félét kap, a K és a D vitamint. Mindkettőt két hetes korától:

• K vitamin - hetente egy ampulla
• D vitamin - naponta egy csepp

Ezeket hosszú távon, egy éves koráig, vagy még tovább kapja, orvosfüggő, hogy meddig.

Vannak kimondatlan szavak és érzések, melyekről nem tudunk beszélni. De ettől még hiányzik és szeretem. Mindig gondolok Rá, és nem csak most. Tudom, hogy itt van velem (velünk) és csak csendben néz. Hallgat. Mosolyog. Büszke a lányomra.

Mostanában a napjaink kezdenek átváltozni a hosszanalvós napokból a hosszannemalvós napokba. Ez annak tudható be, hogy Heléna már szeretné napjai nagy részét aktívan tölteni és részt venni a mindennapokban, nehogy lemaradjon valamiről. Szerencsére a nemalvás az éjszakákra nem terjed ki teljes mértékben.
Ahhoz, hogy kellőképpen szórakoztassam, beszélek hozzá, hosszasan nézünk egymás szemeibe és próbálom kitalálni, hogy mivel is szórakoztathatnám hatékonyan. Ez nehéz, mert még nem vevő sem a játékokra sem az idétlen gügyögésre. Evvel szemben jobban szeret "sétálni" a lakásban (főként az köti le, amikor sötét szobából a világosba megyünk át), nézelődni a kis birodalmában, hintázni, masszázst venni kedvenc masszőrnőjétől, majd belebújni egy kád forró vízbe és megvitatni a mindennapi blog-eseményeket.
Ez nagyjából úgy zajlik, mint az öregeknél a híradó megrögzött követése a televízión keresztül vagy napilap olvasása. Mivel Heléna nem kíváncsi a Bux indexre, ezért a blogjával kapcsolatos eseményeket tárom fel neki. Nagyon boldog, hogy ennyien olvassátok (születése napján 2400 kattintás volt az oldalra!), dicséritek, írtok neki kedves sorokat, vagy csak csendben követitek a mindennapjait. Mióta tud erről a webnaplóról, amit neki készítek, ki nem hagyna egyetlen reggelt sem, amit én ennek szerkesztésével töltök (most is itt van a karjaimban).
Ma reggel azonban, amikor hamvas popsijára tiszta pelenka került és a további reggeli rituálénkat befejeztük, leültünk szétnézni a blogon, és történt valami, ami eddig még soha. Egy alaptomos webkamera megörökítette a kis blogger Helénámat, amint épp a - számára érkezett - kommenteket olvastam fel neki. Az arckifejezése a meghatóttságot és a csodálkozást tükrözi. Még nem dolgozta fel, hogy ennyi mindenki szereti és küld neki kedves üzeneteket.

Már egy hét is eltelt, mióta rájöttünk, hogy Helénának miért nem tetszenek az esti fürdetések. A hiba a vízhőfokban volt. Mikor annakidején lelkesen készülődtünk Heléna érkezésére, megvettük a vízhőmérőt, ezen jelezve volt (van) a kisbabáknak megfelelő hőfok, ami elméletileg 37. ExBogyóapu szépen be is tartotta ezt, minden alkalommal nagy gondossággal odafigyelve arra, hogy se több se kevesebb ne legyen.
Fürdés közben azonban Helénánál mindig eltörött a mécses. Keservesen sírt, olyannyira, hogy hetekig nem mertünk egyetlen babafürdetős fotót sem készíteni róla, mint ahogy ezt más tisztességes anyukák és apukák megteszik az első napokban. Mi csak fürdés utáni idilleket fotóztunk, hogy mégis legyen valami emlék az első fürdetésekről.
Egy alkalommal azonban én vállaltam át a fürdetővíz előkészítését és a saját ízlésemnek megfelelően készítettem el a kislányomnak. Ez bizony 2-3 fokkal melegebb volt, mint az "előírt", ki is kaptam az Apukától, de végül Heléna eldöntötte a vitás kérdést, mert nem sírt. Hiába, mi azért kilenc hónapig együtt fürödtünk, az ízlésünk ezért hasonló. Ebben a vízben már csendesen hagyta, hogy kényeztessük és lemossuk az apró testét. Ilyenkor nyugodtan néz ránk, én tartom a karommal és valakinek (a fotón épp a nagymamának) fognia kell a pici kezét, hogy biztonságban érezhesse magát. Úgy kapaszkodik, hogy a kicsiny ujjai elfehérdenek a szorításban.

Köszönhetően a blog.hu-nak nem történt bejegyzés hétvégén. Heléna neheztel erre a szolgáltatóra, mert elveszi tőle az anyukáját órákra, amikor az csigalassúsággal töltöget és megszégyenítően sokszor ír ki server errort.
Hétvégén párszor próbálkoztam, de nem ment éppen akkor, amikor időm lett volna rá. Így hát kimentem kicsi lányommal a Ligetbe. Kellemes szombat délutáni sétát tettünk a  szebbnél szebb színekben pompázó fák alatt. Az idő nekünk kedvezett, bár a Liget eléggé elhanyagoltnak tűnt... Ezt nagyon sajnálom, mert a gyermekemnek már nem lesz akkora élmény, mint az apukájának anno, amikor még az ösvények mentén virágágyások pompáztak és a közvécét nem hajléktalanok lakták. Kár ezért a szép zöld övezetért. Lehetne ezt szebben is csinálni. No és a blog.hu-t is.

Ma itt járt a védőnő. Heléna ismét kulcsszereplő volt ezen a találkozón, és bemutatta a védőnőnek, hogy gyönyörűen és sokat eszik, nem hiába mutatott tegnap a mérleg 3870! grammot. Közel egy kiló súlygyarapodás a születési súlyához képest egy hónap alatt. Most is megállapította, hogy nem hasfájós a gyerek, szépen bealszik evés után. Ez megnyugtató, hiszen ebben a korban ez a legnagyobb "mumus", a hasfájós kisbaba.
Heléna viszont frontérzékeny. Egy-egy frontosabb napon igazán ki tudja készíteni a környezetét, beleértve engem is, és az egészben az a legfárasztóbb, hogy minden energiáját az estékre tartogatja. Ilyenkor Bogyóapu, alias Apuci veszi kezelésbe a dolgokat, nála nyugalomra lel, amíg én erőt gyűjtök a következő "menetre".
Így zajlanak a napjaink, ezeket beszéltük át, és Heléna a nagy, kerek szemeivel csak figyelt, és szinte sugárzott a szeméből, hogy arról bizony nem tehet, hogy itt az ősz és jönnek-mennek a frontok.